Bővebb tartalom

2016.09.29. 16:50

MNÁMK-s gimnazisták Waiblingenben jártak


 

Az MNÁMK 9. és 10. osztályos tanulói 2016. szeptember 20-30. között 21 német diákot és két kísérőtanárt láttak vendégül. Néhány hónappal később, 2017. május 8-án pedig a magyar diákok látogattak el Waiblingenbe az iskolai diákcsere-kapcsolat keretében, és töltöttek el 10 napot Baja testvérvárosában.

 

A cserediákprogram sikeresen lezajlott. A fiatalok megismerkedtek Waiblingen és Stuttgart városával, a Staufer Gimnáziummal, a német diákok mindennapjaival, a baden-württembergi iskolarendszerrel, sőt Németország legnagyobb élményparkjában és a Mercedes-Benz Múzeumban is jártak. Megkóstolták a sváb konyha különlegességeit. A Maultasche és a Spätzle elnevezésű ételeket most már nem csak a tankönyvből, szakácskönyvből ismerik.

 

A program németországi szervezői Angelika Mohilo és Mark Wolf voltak. A stuttgarti városnézésen a magyar tanulókat Ulrich Fuchs kalauzolta, aki 1990 óta viselte szívén és egészen nyugdíjazásáig szervezte évről évre ezt a cserekapcsolatot.

 

A diákok az utazás során gyakorolhatták a német nyelvet és közvetlen tapasztalataik révén megismerhették Németország egy szegletét, a német fiatalok mindennapjait és az ottani kultúrát. Bepillantást nyerhettek német családok életébe, és talán életre szóló barátságok is kötődtek a látogatás során.

 
Péter Szandra
A cserekapcsolat egyik szervezője a 2016/17-es tanévben
 

 

Határokat átívelő barátság

 

Amikor még kilencedikes voltam, az osztályfőnököm mesélt erről a cserediák-programról, ami már akkor felkeltette az érdeklődésemet. Baja egyik partnervárosa a németországi Waiblingen, és iskolánk is kapcsolatban áll az ottani gimnáziummal. A program 2017. szeptember 20-án kezdődött, amikor a német diákok utaztak hozzánk, és tíz napot töltöttek Magyarországon. Két kísérőtanár jött velük: Angelika Mohilo és Mark Wolf.

Az én cserediákom velem lakott a kollégiumban, így sok időt tudtunk együtt tölteni. A vendégeink nagyon sok programon vettek részt, elutaztak Ópusztaszerre, Pécsre (ide mi is velük mentünk), Pörbölyre és a Gemenci erdőbe is. Sok közös program is volt: elmentünk bowlingozni, pizzázni, és a tanárok szerveztek nekünk egy kisebb focimeccset is. Egy közös záróesttel ért véget a német diákok látogatása nálunk. Egy érzelmekkel teli búcsúzás után hazamentek, és nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna.

Az összes magyar diák nagyon várta már a visszautazást, ami 2017. május 8-án jött el. Közülünk nagyon kevesen repültek ezt megelőzően, engem is beleértve. A leszállás után Waiblingenig vonattal utaztunk, az állomáson már nagyon várt a cserediákom, örültünk a viszontlátásnak. Első nap megismerkedtem a szüleivel és a testvéreivel, akik nagyon kedvesek voltak hozzám. Számomra nagyon érdekes volt, hogy nem úgy beszéltek, mint nálunk a németajkú tanárok, hanem svábosan. Emiatt egy ideig nem igazán értettem a szülőket, azután ahogy egyre többet hallgattam őket, hozzászoktam, és meg is értettem, mit mondanak. Igaz nem volt olyan sok szervezett programunk, mint nekik itt Magyarországon, de ezek annál érdekesebbek voltak. Voltunk együtt az Europa-Parkban, Stuttgartban városnézésen és a Mercedes-Benz Múzeumban. Én külön a cserediákommal ellátogattam a lichtensteini kastélyba, egy cseppkőbarlangba és a Ritter Sport csokigyárába. Itt lehetőségünk volt saját kezűleg csokoládét készíteni – amit természetesen magunkkal hozhattunk. Az utolsó előtti napon volt a záróestünk, ahol még sok mindent megbeszéltünk. Május 18-án délután indultunk vissza Magyarországra, a vasútállomáson búcsúztunk el a minket vendégül látó diákoktól. Többen is sírtak, köztük én is! Megbeszéltük, hogy még mindenféleképpen találkoznunk kell az életünk során.

Zárásként szeretném megemlíteni a két kísérő tanárunkat: Péter Szandra és Füstösné Schäffer Edina tanárnőt, akik nagyon sokat segítettek nekünk. Iskolánknak pedig köszönjük a lehetőséget és az anyagi támogatást, amivel létrejöhetett ez a cserekapcsolat. Ebben a programban nemcsak azért volt jó részt venni, mert a német tudásom sokat fejlődött, hanem azért is, mert eljutottunk egy másik országba, és már tudom, hogy Németországban van egy barátnőm, akihez bármikor visszamehetek: AZ ÉN CSEREDIÁKOM.

Dusnoki Réka 10.B

 





© Copyright 2015 - MNÁMK