hude Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930 - OM azonosító: 027939
hude Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930 - OM azonosító: 027939

„A Vajdaságban is népszerű az MNÁMK!”

MNÁMK-UBZ > Gimnázium > „A Vajdaságban is népszerű az MNÁMK!”

2017, MNÁMK Kollégium, Gólyatábor. Az új kollégisták bemutatkozásakor feláll egy srác a székre, és ezt mondja: Francia Fábián vagyok, a vajdasági Szilágyi nevű kisfaluból jöttem. Szabadidőmben a helyi fúvószenekar tagjaként játszom trombitán, illetve a szüleim gazdaságában traktorozom. Örülök, hogy itt lehetek!” Az egyedi belépő pillanatok alatti ismertséget eredményezett. A mindig jókedvű, harsányan nevető srác – akit sohasem lehet megelőzni köszönésben – hamar a kollégium meghatározó egyéniségévé vált. A Diákönkormányzat egyik vezetőjének is megválasztották. Mindenki kedveli, mert őszinte, nyíltszívű, barátságos és segítőkész. „Közéleti” aktivitásának fókuszában mostanában a szalagavató szerepel. Ennek apropóján, de nemcsak erről beszélgettem vele.

Francia Fábián

  • Október 21-én lesz a szalagavató ünnepség. Hogyhogy ilyen korán?
  • A járványhelyzet miatt. Egy hónappal hoztuk előrébb az időpontot. Attól féltünk, ha esetleg megint online oktatást rendelnek el, kimarad az életünkből a szalagavató, amit – az előző évfolyam sajnálatos példáját látva – nagyon nem szerettünk volna. Igaz, így kicsit felgyorsultak az események, de nem baj.
  • Értem. Megvan már az öltönyöd?
  • Igen, megvettük. Azt hittem, nehezebb lesz. Nem az én világom az öltönyvásárlás, de ez most könnyebben ment, mint gondoltam. Sok segítséget kaptunk a ruhaszalonban.
  • Hogy álltok a tánccal?
  • Szerintem jól haladunk. Mire eljön a nagy nap, rendben leszünk. Jó ötlet volt, hogy reggelente próbálunk, akkor még frissek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy szép este lesz! Szeretnénk jól érezni magunkat a szalagavatón, az utána következő közös vacsorán és a másnapi after partyn is!
  • Ha már party. A közelmúltban születésnapi összejövetelt tartottál nálatok, Szilágyiban. Hadd gratuláljak itt is a 19. szülinapodhoz! Hogy sikerült a buli?
  • Nagyon szépen köszönöm! Igen, szeptember utolsó hétvégéjén tartottunk egy „szerény” összejövetelt, mintegy 50 – ebből 30 nálunk is éjszakázó – vendég részvételével. A járvány miatt mostanában nem tudtunk kirándulást szervezni, így aztán szüleimmel arra gondoltunk, meghívjuk a barátaimat hozzánk. Szombaton érkeztek, és vasárnap délután utaztak haza. Megmutattam nekik élőben is – amit már képeken sokszor láttak –, hogy milyen a malac- és báránysütés, az általunk jól bevált, pörgetős módszerrel. Egy kb. 40 kg-os malacot és egy valamivel kisebb bárányt sütöttünk meg és fogyasztottunk el jóízűen. Utána buliztunk hajnalig a helyi kultúrotthonban. Minden rendben volt! (Nevet.)
  • Ennek őszintén örülök! A messze földön híres vendégszeretetekre illetve a „hirtelen” előkerült, sütnivaló malacra és bárányra még visszatérünk, de most kicsit kanyarodjunk vissza az MNÁMK-s pályafutásodat megelőző időszakhoz! Miért a mi iskolánkat választottad?
  • Vajdaságban is népszerű az MNÁMK. Édesanyám kémiát tanított Bezdánban és már sokat hallott róla, de nem mondott semmit addig, amíg egyszer a német tanárom fia, Masic Alexander – 2015-ben végzett az MNÁMK-ban – nem mesélt az intézményről. Alex nagyon jól érezte itt magát, rengeteg kellemes emlékről számolt be, és – miután ismert engem – azt mondta, szerinte ez pont nekem való iskola. Eljöttünk nyílt napra, és hazafelé az autóban már arról beszélgettünk, hogy itt tanulok tovább.
  • Jó döntés volt. Aki ismer, tudja, mindig nagy szeretettel beszélsz a családodról. Kérlek, most is mondj néhány gondolatot róluk!
  • Édesanyám időközben a bezdani iskola igazgatója lett, Édesapám otthon, Szilágyiban, a helyi általános iskolában tanít testnevelést. Húgom, Anna is az MNÁMK tanulója, 9.b-s. A családunk hagyományosan mezőgazdasággal is foglalkozik.
  • Nos, elérkeztünk beszélgetésünk egyik legfontosabb témájához. Avass be, légy szíves bennünket a Francia-birtok rejtelmeibe!
  • A mezőgazdaság családi hagyomány nálunk. Ükszüleim alapozták meg a gazdaságunkat, azóta minden generáció folytatja, és a maga módján fejleszti is. Jelenleg mintegy 50 hektár földet művelünk és 350 sertést hizlalunk. Kukoricát, takarmány árpát, búzát és szóját termesztünk. Utóbbi kettőt értékesítjük, a kukoricát és a takarmány árpát ledarálva, ízfokozó hozzáadásával állataink etetésére használjuk. Hosszú évek munkájának eredményeként modern gépparkkal rendelkezünk és egy állandó alkalmazottat is foglalkoztatunk. Tanítási szünetekben, hétvégén mi is besegítünk a húgommal. Anna ház körüli teendőket végez Édesanyámmal, mi Édesapámmal kint vagyunk a földeken.
  • Azt mondják, a munka nemesít és nem lehet elég korán kezdeni. Te rendesen beleálltál. Minden tiszteletem mellett, hadd kérdezzem meg, mikor éled a hozzád hasonló korú fiatalok életét?
  • Szeretem azt a szabad életet, amit a földeken eltöltött idő biztosít, így a munka számomra nem rám erőltetett kötelezettség, hanem önként vállalt tevékenység. De nem csak dolgozom, ez így igaz. Néha tanulok is… (Nevet.) Meg zenélek. Beléptem a helyi fúvószenekarba, ahol trombitán játszom, és a férfikórusban is énekelek. Szilágyi egy kis település, kb. 800 lakóval. Mindenki ismer mindenkit, összetartó, keresztény közösség vagyunk. Ünnepnapok alkalmával térzenét adunk a fúvósokkal és minden év december 6-án, a Vidám Est nevű falusi rendezvényen szerepelünk különböző színpadi darabokkal. Ilyenkor általában kabaréjelenetet adunk elő. Színészkedni is szeretek. Nagyon sok barátom van, közösségi ember vagyok.
  • Ezt én is meg tudom erősíteni. Mondd, mikét lehetséges az, hogy te mindig nevetsz, sosem szomorkodsz, és a jókedved automatikusan átragad a környezetedre?
  • Egyszerűen ilyen vagyok. Pozitív az életszemléletem, a gondolkodásom, és a barátaim szerint a kisugárzásom is. Eleinte csak Bubos Viktort ismertem az MNÁMK-ban, de rövid idő alatt szinte mindenkivel összebarátkoztam. A többiek azt mondják, mostanra már rajongóim is lettek. (Nevet.) De a viccet félretéve. Mindenkit meghallgatok, akinek tudok, segítek. Ha mással nem, néhány vidám szóval. Mindenkiben a jót látom, nincsenek ellenfeleim, ellenségeim. Nem tudok róla, hogy rosszban lennék bárkivel. Közvetlen és barátságos a természetem, ezt örököltem. Édesapám is hatalmas baráti körrel rendelkezik. Ő is életvidám ember, és mindig hangosan nevet. Amikor meg ketten nevetünk, tényleg mindenki nevet körülöttünk.
  • Igen, a hangos nevetésedhez már nekem is volt szerencsém, tényleg utánozhatatlan. Meséltél arról, hogy a mezőgazdasági munka szinte a hobbid. A tanuláshoz is így állsz hozzá? Az osztályotok egyik legjobbja vagy.
  • Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, mindig komolyan vettem a tanulást. Nulladikban a legnehezebb feladatot a szavak tanulása jelentette, de erőt vettem magamon, leültem, és megtanultam őket. Reál beállítottságú vagyok, szeretetem a matematikát és a fizikát. Úgy jöttem ide, hogy meg akarom tanulni a németet, és ez sikerült is. Sok és hasznos tudást szereztem az MNÁMK-ban!
  • Amit – mivel 12-es vagy – hamarosan máshol kamatoztatsz majd. Merre tovább, melyik úton?
  • Gondolkodom a matematika-fizika tanári szakon Németországban, amelyet követően szívesen visszajönnék tanítani az MNÁMK-ba. Így közel lennék a szülőfalumhoz is, bármikor haza tudnék ugrani, hogy segítsem vagy addigra már irányítsam a gazdaságot.
  • Értem. Utolsó kérdés. Beszélgetésünk eleje óta motoszkál bennem. Mondd, hogy fért el nálatok 30 ember? Hol aludtatok?
  • Sok jó, kis helyen is… (Nevet.) Édesapám hozott matracokat, azokon aludtak az emberek. Megoldottuk. Lehet, hogy nem ez volt életük legkényelmesebb éjszakája, de a bulira és az azt megelőző malac- illetve báránysütésre mindenki szívesen emlékszik majd vissza, az egészen biztos!  
  • Köszönöm szépen a beszélgetést! További vidám, sikeres és boldog életet kívánok!

Fiedler Antal  

További cikkek