Talán nem túlzás azt állítani, hogy rendkívül elfoglalt ember, így aztán nehéz időpontot egyeztetni vele. Ennek ellenére barátságosan és közvetlenül fogadta a felkérésemet. Először tavaly ősszel beszéltünk egymással telefonon, majd váltottunk néhány emailt, végül beért a közös gondolkodás, és kijelöltük február 21-ét. Elmondtam neki, hogy járt már nálunk Király Gábor, Vereczkei Zsolt és most nagy öröm számunkra, hogy őt, Hajdú B. Istvánt is vendégül láthatjuk.
A népszerű sportriportert az MNÁMK aulájában először pályafutása kezdetéről kérdeztem. Érdekelt, hogy miért akart sportriporter lenni, és ha már az lett – nem is akármilyen – hogyan készül fel egy mérkőzés közvetítésére, illetve szerinte milyen egy jó közvetítés? Elmondta, hogy már gyermekként is érdekelték a sportesemények és mivel sportolóként nem sikerült maradandót alkotnia, úgy döntött, kommentátorként marad a sport közelében. Véleménye szerint akkor jó egy közvetítés, ha a riporter plusz információkat tud megosztani a nézőkkel. Tisztelte szakmai elődeit, sokat tanult tőlük, de sohasem szeretett volna új Vitray, vagy Knézy lenni.
Mesélt érdekes történeteket utazásairól, egyes sportrendezvényekről. Megtudhattuk, hogy mire jó és miért van mindig nála kék étkezési jegy a Magyar Televízió hőskorából, majd elárulta: a humort fontosnak tartja, de sohasem készül fel előre a közvetítéseiben elhangzó szóviccekre. Ezeket mindig az alkalom szüli számára. Kedvenc csapata nincs, hiszen egy kommentátor sohasem lehet szurkoló. Labdarúgó mérkőzés közvetítésekor akkor ordított legjobban, amikor 2002-ben Koplárovics Béla gólt szerzett a Zalaegerszeg csapatának a Manchester United elleni bajnokok ligája selejtezőn.
Megosztotta gondolatait az érdeklődőkkel a magyar labdarúgó válogatott teljesítményéről is. Szerinte ma már egyetlen ellenfél sem állhat ki a biztos győzelem reményében ellenünk. Jó úton halad a csapat. Bízik a jó Európa-bajnoki szereplésben és nagyon reméli, hogy 1986 után végre hamarosan Világbajnokságon is szurkolhatunk a magyar nemzeti tizenegynek! A rendkívül közvetlen sportriporter a beszélgetés végén válaszolt nézői kérdésekre, majd zárásként elkészültek az ilyenkor elmaradhatatlan közös fényképek.
Azt hiszem, még órákig elhallgattuk volna a humoros sztorikat, a sportszakmai érvekkel alátámasztott kommentátori véleményt labdarúgásról, vízilabdáról! Kellemes délután volt! Köszönet érte Hajdú B. Istvánnak!
Fiedler Antal
