hude Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930
hude Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930

„Célokkal tevékenyen a sikerért!”

MNÁMK-UBZ > Általános Iskola > „Célokkal tevékenyen a sikerért!”

Beszélgetés Scherer Gabriellával, az MNÁMK volt főigazgatójával

Prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások minisztere és Dr. Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár 2021. június 7-én kitüntető címeket adott át pedagógusoknak. Köztük volt Scherer Gabriella, az MNÁMK volt főigazgatója, aki Apáczai Csere János-díjat vehetett át. A magas rangú kitüntetés birtokosával beszélgettem.

  • Gabi, szívből gratulálok még egyszer az Apáczai Csere János-díjhoz! Ezt a magas rangú állami elismerést évente 18 köznevelésben dolgozó pedagógus veheti át.  Mit éreztél, amikor megérkezett az értesítés arról, hogy idén a te neved is szerepel a díjazottak között?
  • Köszönöm szépen. Meglepett és nagyon megérintett. Nagyon örültem, mert egy rendkívül értékes visszajelzésnek tekintem a munkámra vonatkozóan. Leginkább mégis az hatott meg, hogy volt, aki felterjesztett, kezdeményezte és támogatta azt, hogy ilyen elismerésben részesüljek. Hálás vagyok ezért!

Scherer Gabriella

  • Az életed szinte összefonódott az MNÁMK-val, hiszen mintegy 30 esztendőt töltöttél el ebben az intézményben. Itt érettségiztél, ide jöttél vissza tanítani egyetem után. Teljesen egyértelmű volt ez az irányvonal?
  • Igen. Amikor a díjra jelölést megelőzően nyilatkoznom kellett arról, mióta dolgozom az MNÁMK-ban, kapásból az 1981-es évet adtam meg kezdő dátumnak, pedig akkor a gimnáziumi tanulmányaimat kezdtem az MNÁMK jogelődjében, a Frankel Leó Németnyelvű Gimnáziumban. Ettől az esztendőtől kezdve – az öt egyetemi évet kivéve – 2019 december végéig álltam az MNÁMK alkalmazásában. Szívemhez nőtt az intézmény a kollégákkal és a diákokkal együtt.
  • Milyen elképzelésekkel kezdted meg tanári pályafutásodat abban az intézményben, ahol a diákéveidet töltötted? Hogy érezted magad immár pedagógusként volt tanáraid között?
  • Remek szakmai és emberi közösségbe kerültem, inspirált a közeg. Az MNÁMK ma is egy kiváló, alkotó kollektíva. Az egyetemen sokmindent megtanul az ember, de pedagógussá az iskolában válik.  Tanárként nem lehet más a feladatunk, mint az, hogy olyan gyermekek kerüljenek ki a kezeink közül, akik az általunk átadott tudás és más fontos képességek, kompetenciák birtokában, megállják a helyüket az életben! Nem a tananyag az elsődleges, hanem az, hogy a tantárgyaink segítségével ki tudjuk bontakoztatni a gyermekek tehetségét! Mert minden gyermek tehetséges, nekünk az iskolában 8, jó esetben 12 évünk van arra, hogy az erősségeikre építve segítsünk nekik megtalálni és kibontakoztatni ezt a tehetséget.
  • Ez volna pedagógus szakma lényege, középpontjában azzal az emberrel, akire rábízzuk gyermekeinket. Vagyis a pedagógus személyisége a munka alfája és ómegája?
  • A pedagógus a saját személyiségével dolgozik. Tudatosan vagy nem, de mindig példa a gyermekek részére. Fontosnak tartom, hogy a diákok megtanuljanak tanulni, ismereteket szerezni, együttműködni és különböző helyzetekhez alkalmazkodni.  De tapasztalataim birtokában ki merem jelenteni azt is, hogy egy gyermek nem arra fog szívesen visszaemlékezni évek múltán, hogy megtanítottam neki a Mohácsi csatát történelemből, hanem arra, mindezt hogyan tettem.
  • Sok év pedagógiai munka után előbb „belekóstoltál” az intézményegységek irányításába, majd főigazgatóként az MNÁMK élére kerültél. Mi motivált?
  • A legnagyobb kihívás az állandóan változó világunkban a haladás biztosítása volt. Vezetőként arra összpontosítottam, hogy legyen víziónk arról, szerintünk milyen az a jó iskola, amit szeretnénk. A többes szám ebben az esetben vezetőtársaim miatt indokolt, hiszen mindig is csapatban gondolkodtam. Ránk sohasem volt jellemző, hogy vártuk, valaki mondja meg, milyen irányba haladjunk. Saját, intézményre szabott céljaink, önálló elképzeléseink voltak. Persze, nemzetiségi intézményként a német nyelv- és kultúra elsajátíttatása, a gyermekek identitásának építése volt a kijelölt út és fontos prioritást jelentett. A német iskola továbbépítését viszont igazi úttörő feladatként éltem meg. Mindezek kereteit mi együtt találtuk ki és teremtettük meg. Számos innovációt és szakmai fejlesztést hajtottunk végre azért, hogy egy modern, gyermekközpontú, sokszínű kínálatot nyújtó iskolát hozzunk létre. Ennek pozitív visszhangja volt a diáklétszám növekedése, amely az infrastruktúra fejlesztését tette szükségessé (közösségi játszó tér, felső tagozat épülete, új sportcsarnok).
  • Ha most, néhány év eltelte után picit visszanézel, hogyan értékeled életed ezen időszakát? Mennyire sikerült megvalósítani mindazt, amit főigazgatói megbízatásod elején elterveztél?
  • Munkatársaimmal egyetlen pillanatra sem álltunk meg. Voltak ötleteink, tájékozódtunk, fejlesztettük magunkat az aktuálisan legmodernebb pedagógiai, munkaszervezési kérdésekben, bevezettünk számos szakmai innovációt, legyen szó a kompetenciaalapú oktatásról, az egésznapos nevelésről, a kéttannyelvűségről. Tevékenységünket leginkább a megnövekedett számú jelentkezések igazolták. Azt hiszem, erre az időszakomra leginkább az a mondás igaz, hogy a „gyakorlat teszi a mestert”, amivel nem arra szeretnék utalni, hogy közben mesterpedagógus is lettem, hanem arra, hogy (csaknem) minden lehetséges, csak nem szabad feladni, hanem előre kell tekinteni és mindig új célokat kitűzni, amelyek megvalósulásáért tenni kell.
  • Beszéljünk egy kicsit a pedagógusok szakmai fejlődéséről. Ők sem állhatnak meg, mert a világ elhalad mellettük. Hogy látod ezt?
  • Ami engem illet, megragadtam minden lehetőséget arra, hogy fejlesszem pedagógusi és vezetői kompetenciáimat. Beiratkoztam mediátor, majd coach képzésre, hogy jobban kommunikáljak a munkatársaimmal, segíteni tudjak a konfliktusok békés és konszenzusos rendezésében. Az elsajátított ismereteket beépítettem a mindennapi iskolai és szaktanácsadói munkámba. Igyekezetem folyamatosan fejlődni, megújulni. A kollégáimmal kapcsolatban arra fókuszáltam, hogy az erősségeikre építve teremtsünk egy olyan iskolát, olyan támogató környezetet számukra, amiben jól érzik magukat és a maximumot tudják kihozni magukból. A tanár és a diák sikere teszi az iskolát is sikeressé.
  • Most Kecskeméten dolgozol, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. oktatási koordinátoraként, de az MNÁMK-tól sem szakadtál el. Mi az új feladatod?
  • A kérdésedre adott pontos válasz érdekében vissza kell mennünk a 2015-ös évhez. Akkor kezdtünk bele ugyanis abba a fejlesztésbe, hogy a Mercedes-Benz Iskola magyar gyermekek számára is elérhető legyen. Jelenleg a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. alkalmazottjaként többek között az a feladatom, hogy az MNÁMK főigazgatójával és német igazgatójával szorosan együttműködve – hiszen az MNÁMK tagintézményéről van szó – Kecskeméten is megteremtsük a német-magyar érettségi lehetőségét az itt tanuló gyermekek számára.
  • Van egy saját honlapod is – www.felkeszitelek.hu – melynek tanúsága szerint munkatársaiddal egyéni fejlesztésekkel is foglalkoztok.
  • Ez így van. Nem tudok és nem is akarok kibújni a bőrömből. Pedagógus hivatásomat – ha úgy tetszik, a „katedrát” – sohasem hagytam el. Hiszek abban, hogy egy ember élethosszig tanul, fejlődik. Vállalkozásomban egy fiatal csapattal egyéni fejlesztést és oktatást kínálunk pályaorientáció, tanulásmódszertan, német nyelvoktatás, önismeret, kommunikáció, tudatosság és karriertervezés témakörökben. A www.felkeszitelek.hu oldal részletes tájékoztatást nyújt mindezekről. Ott igyekszünk alternatívát kínálni a fiataloknak, ahova még egy jó iskola is csak nehezen ér oda, az egyéni fejlesztésben.
  • Zárásként egy utolsó kérdés. Nem hiányzik az MNÁMK?
  • Gyönyörű és a szakmai létem meghatározó éveit töltöttem el az MNÁMK-ban, ahogy a beszélgetés elején az egyik kérdésedben meg is fogalmaztad, az életem szinte összefonódott ezzel az intézménnyel. Ráadásul mindkét fiam is itt érettségizett, igazán büszke vagyok rájuk! Biztos vagyok abban, hogy kaptak annyi muníciót az itt eltöltött éveik során, melyek segítségével megállják majd a helyüket az életben. Hálás vagyok ezért az MNÁMK tantestületének édesanyaként is és egy kicsit magaménak is érzem a sikerüket az intézmény volt tanára és főigazgatójaként is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik ez a légkör, de úgy gondolom, az élet számomra tartogat még szakmai kihívásokat.
  • Köszönöm szépen a beszélgetést!

Fiedler Antal  

További cikkek