SVÁBKÉNT NÉMETÜL MAGYARORSZÁGON
Egy kellemes beszélgetés keretén belül kerestük a választ arra, hogyan élik, ill. élték meg „svábságukat” a Gaugesz-Rutterschmidt család különböző generációit képviselő nagyapa és unokája.
Gaugesz József az MNÁMK korábbi, unokája Rutterschmidt Martin az intézmény jelenlegi diákjaként érdemben nyilatkoztak a témában.
A nagyszülő pozitívumként éli meg, hogy az MNÁMK-ban nagy hangsúlyt fektetnek a sváb hagyományok ápolására, hiszen az ő diákévei alatt erre a jelenlegi formában nem volt lehetőség. Örömmel beszélt arról, hogy iskolánkban jelenleg nem csak hon- és népismeret (Volkskunde) óra keretein belül találkoznak a gyerekek a múlttal, hanem évente többször, erős nemzetiségi tartalmú rendezvényeken is, mint például a nemzetiségi napok, a Márton nap, a Trachttag, illetve a svábbál alkalmával.
Kiemelte az intézményben tapasztalható példaértékű munkafegyelmet mind a pedagógusok mind a gyermekek részéről. Nagyon tetszik neki, hogy a tanulókat a német nyelv aktív használatára ösztönzik tanórákon kívül is. Dicsérte az iskola infrastruktúráját és rendezett környezetét. Mindezt unokája, Martin is határozottan megerősítette, valamint észrevételezte azt is, hogy az MNÁMK-ban magas színvonalon folyik az oktatás. Martin innovatív gondolkodása megmutatkozott a beszélgetés során, hiszen javaslatot tett arra, hogy a menzán sváb ételek is az étlapra kerülhetnének.
Bár Martin már nem beszéli a sváb nyelvjárást, de egyértelműen sváb származásúnak vallja magát. Identitástudata erős, őszintén, tiszta szívvel és nagy szeretettel említi meg őseit és közös hagyományaikat. Nagyon kedveli azokat az iskolai programokat, ahol gyakorolhatja, és ezzel ápolhatja családja tradícióit. Martin kiemelte, mennyire kedveli a sváb zenét, milyen szívesen hordja népviseletüket, melyet az iskolai rendezvényeken büszkén visel.
Gaugesz József elmesélte, hogy a falusi általános iskola után egyértelmű volt szülei számára, hogy lányuk és fiuk tanulmányaikat Baján, a német nyelvű gimnáziumban folytatják. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert későbbi foglalkozása, munkája során német nyelvtudását sokoldalúan tudta hasznosítani.
A nagypapa elmesélte, milyen örömmel töltötte el, mikor lánya és veje egyértelműen az MNÁMK Általános Iskoláját választották gyermekeik számára. Büszke arra, hogy unokái magas színvonalon beszélnek németül, hagyományaikat szívükben is őrzik, melyet az intézmény általános iskolájában folyó oktató- nevelő munka teljes mértékben támogat.
Örömmel tölti el, hogy az ő gyermekkorával ellentétben a mai fiatalok az élet mindennapjaiban, így az iskolában is megélhetik svábságukat. Így beteljesülni látszik élete egyik fontos mottója, miszerint tette ő is dolgát egész életében sváb nemzetiségű emberként Magyarországon.
„Leben und leben lassen”- „ Élni és élni hagyni.”
In einem angenehmen Gespräch versuchten wir herauszufinden, wie die verschiedenen Generationen der Familie Gaugesz-Rutterschmidt, der Großvater und der Enkel, ihr „Ungarndeutschtum” erleben.
József Gaugesz, ein ehemaliger Schüler des UBZ, und sein Enkel Martin Rutterschmidt, zurzeit Schüler der Einrichtung, äußerten sich zu diesem Thema.
Der Großvater sieht es als positiv an, dass das UBZ großen Wert auf die Pflege ungarndeutscher Traditionen legt, da das in seiner Schulzeit in der heutigen Form nicht möglich war. Er freu sich, dass die Kinder in unserer Schule nun nicht nur im Volkskundeunterricht mit der Vergangenheit in Berührung kommen, sondern auch mehrmals im Jahr bei Veranstaltungen mit Nationalitätenbezug, wie an Nationalitätentagen, am Martinstag, am Trachtentag und beim Schwabenball.
Er hob die vorbildliche Arbeitsweise sowohl der Lehrer als auch der Kinder in der Einrichtung hervor. Er ist sehr erfreut darüber, dass die Schüler ermutigt werden, die deutsche Sprache auch außerhalb des Unterrichts aktiv anzuwenden. Er lobte die Infrastruktur der Schule und ihr sauberes Umfeld. Das wurde von seinem Enkel Martin bekräftigt, der ebenfalls das hohe Niveau des Unterrichts am UBZ hervorhob. Martins innovatives Denken wurde während der Diskussion deutlich, als er vorschlug, schwäbische Speisen auf die Speisekarte der Mensa zu setzen.
Obwohl Martin die Mundart nicht mehr spricht, bekennt er sich eindeutig als einen Jungen schwäbischer Herkunft. Sein Identitätsgefühl ist stark, und er spricht mit Aufrichtigkeit, Herzensgüte und großer Zuneigung von seinen Vorfahren und ihren gemeinsamen Traditionen. Er liebt die Schulprogramme, in denen die ungarndeutschen Traditionen gepflegt werden, mit dessen Hilfe er seine Familientraditionen bewahren kann. Martin betonte, wie sehr er die schwäbische Musik liebt und wie gerne er sich die schwäbische Tracht anzieht, die er bei Schulveranstaltungen mit Stolz trägt.
József Gaugesz erklärte, dass es für seine Eltern klar war, dass ihre Tochter und ihr Sohn nach der Grundschule im Dorf ihre Schulbildung in Baja am deutschsprachigen Gymnasium fortsetzen würden. Das erwies sich als eine sehr gute Entscheidung, denn er konnte seine Deutschkenntnisse auch in seinem späteren Beruf benutzen.
Der Großvater erzählte, wie froh er war, dass seine Tochter und sein Schwiegersohn sich eindeutig für das UBZ-Grundschule für ihre Kinder entschieden hatten. Er ist stolz darauf, dass seine Enkelkinder die deutsche Sprache auf hohem Niveau beherrschen und die ungarndeutschen Traditionen im Herzen tragen, was durch die Unterrichts- und Erziehungsarbeit in der Grundschule voll unterstützt wird.
Eir freut sich, dass die Jugendlichen von heute, anders als in ihrer Kindheit, ihre ungarndeutsche Identität im Alltag, und auch in der Schule erleben können. Damit scheint sich ein wichtiges Motto seines Lebens zu erfüllen, wie er sein Leben lang als Schwabe in Ungarn tätig war.
„Leben und leben lassen”- „ Élni és élni hagyni.”
Az MNÁMK-ban töltött 7 évem legnagyobb élménye az egyhetes baden-württembergi kirándulásunk volt, amelyet Geszvein Erika, Menczer Tamás, Horváth Ákos osztálytásaimmal nyertünk egy német pályázaton.
Ennek díjátadó ünnepélye is örök emlék marad számomra, mert Pokorni Zoltán, az akkori oktatási miniszter adta át a Parlamentben nekünk, az első helyezettnek ajándékul a németországi utazást.
Felejthetetlen élményeket gyűjtöttünk, sok szép emlékkel gazdagodtunk és páratlanul gyönyörű helyeken jártunk az utazásunk során. Részt vehettünk Freiburgban a Tour de France kerékpáros körverseny rajtján, meglátogattuk Hecholzheimban a gumicukor gyárat. Kirándulást tettünk Strassburgba, ahol az 1225-ben befejezett gótikus stílusú dómot tekintettük meg. Ennek érdekessége, hogy 1539-ben itt állították fel a világ első dokumentált karácsonyfáját. Betekintés nyerhettünk az 1952-ben Strassburgban alapított Európa Parlament épületébe, ahol az ülésteremben mi is helyet foglalhattunk.
Hazafelé egy napra megszakítottuk utunkat, és megálltunk a Fertő-tótól nem messze fekvő rusti kalandparkban, ahol látványos meseerdő, állatkert és számtalan szórakoztató játék várt ránk.
Családom sok szállal kötődik a német nyelvhez, mivel apai ágon egy bácsbokodi sváb családba születtem. 1946-ban apám választotta családnevünket, amikor magyarosította az eredeti sváb nevét Harbeitról Hantosra. Mint állami közalkalmazott külső nyomás hatására kénytelen volt a névváltoztatásra- megúszva ezzel a kitelepítést-, de identitását, nemzetiségét soha nem tagadta meg. Erre bizonyíték, hogy fontosnak tartotta, hogy a három gyermeke már egészen kicsi korában megtanuljon németül. Erre azonban a 60-as évek elején még csak különórákon volt lehetőség, mert iskolai német oktatás nem volt. Természetes volt számunkra az is, hogy a nagyszüleink svábul beszélnek velünk.
Ezek után adott volt, hogy a Frankel Leó Németnyelvű Gimnáziumban folytatom a középiskolai tanulmányaimat, ami akkor még egy szerény körülmények közt működő ( a III. Béla Gimnázium épületén belüli) 4 osztályból álló iskola volt, ahol 1970-ben érettségiztem. Hasznos éveket töltöttem itt, kiváló tanárok segítségével tökéletesítettem a nyelvtudásomat, ami így a pályaválasztásomat, egész későbbi életemet meghatározta. Felejthetetlenek voltak az építőtábori élmények, az NDK-ban tett kirándulások, a német levelezőtársakkal történő aktív nyelvgyakorlás, cserediák találkozások.
1996-ban az UBZ általános iskolájának indulásakor visszatértem az intézménybe, ahol aktívan részese voltam az új tagintézet indulásának.
Lányom, Kinga ekkor hatodik osztályosként itt folytatta általános iskolai tanulmányait, és ennek befejezése után egyenes út vezetett a németnyelvű gimnáziumba. Habár akkor már világosan látszott, hogy nem a német nyelvvel kapcsolatos pályát választ, én ragaszkodtam ehhez az iskolához, mert itt tanulhatja meg legmagasabb fokon a nyelvet. 1998-tól 2002-ig tanult itt, miközben három társával együtt megnyert egy német nyelvű pályázatot, melynek jutalma egy felejthetetlen és igen hasznos kirándulás volt.
A gimnázium harmadik évében a legtöbb diáknak sikerült DSD nyelvvizsgát szereznie, amelynek a lányom is igen nagy hasznát vette. Végzett orvosként ugyanis megpályázott Németországban egy urológiai állást, ennek elnyerésében a szakmai tudása mellett döntő jelentőségű volt a felsőfokú nyelvtudása. Szakmailag és nyelvileg hasznosnak bizonyult a külföldön töltött majdnem 8 év, de az időközben megszületett három lányát nem idegen országban, hanem idehaza szeretné felnevelni. Két éve hazahúzta őket a honvágy, a hazaszeretet, a család és a barátok hiánya.
Ezek után magától értetődő volt, hogy a gyerekeik útja az UBZ-be vezet, ahol a legnagyobb az általános iskola 2. osztályába, a középső az óvodába jár, és jövő ősztől a legkisebb is itt kezdi az óvodát.
Így büszkén elmondhatjuk, hogy családunk már három generáción keresztül szorosan kötődik az intézményhez.
Hantos Zsuzsa 1966-1970
A Tokay családból elsőként Tokay Ferencné, született Haut Anna járt a német gimnáziumba. Őt követték lányai, Hainczné Tokay Anna és Mártonné Tokay Ágnes, utánuk pedig az unokák, Haincz Krisztián, Haincz Bettina és Márton Boglárka is ennek az iskolának a diákjai voltak, Márton Péter pedig jelenleg hetedik osztályos tanuló. Anna és Ágnes ma már az MNÁMK dolgozói.
Először a nagymama mesélte el emlékeit.
Nagyszülőként a tapasztalataim és hallomás alapján azt mondom, színvonalas a nyelvoktatás, ápolják a hagyományokat. Különösen a Márton-napot szeretem, amire felkészítik a gyerekeket. Dalokat tanulnak, apró mécsest készítenek a körmenetre. Ezen nagyszülőként részt is veszünk, besegítünk a tea és szendvics osztásába. Az unokáktól hallottam, hogy a nemzetiségi napokra rendszeresen hívnak meg kézműveseket. Ilyenkor láthatják a gyerekek, hogy bizonyos feladatokat régen hogyan végeztek el, mert a mai fiatalok ezt már máshol nem látják. Ennek örülök, mert azt már a szülők nem tudják otthon megmutatni.
Hainczné Tokay Anna
A szüleim is nagyon örültek, hogy az unokák is itt fognak tanulni.
Mártonné Tokay Ágnes
Nyolcadikban, mikor pályaválasztásra került a sor, csak a Frankelről beszéltünk, Ani, a nővérem már frankelos nagylány volt. Fel sem merült, hogy máshová menjek.
Érdekes, hogy mikor felvételiztem, éppen édesanyám egykori osztályfőnöke, Ica néni várt, vele beszélgettem németül. Anyut és a nővéremet nagy örömmel üdvözölte, engem is úgy fogadott, mintha már ismertük volna egymást. Később aztán négy évig ő tanított német nyelv és irodalmat. Ő volt az a pedagógus, aki nagy hatással volt rám, máig is szeretettel emlékszem rá és férjére, Henrik bácsira.
Nagyon szerettem ide járni, a hangulat családias volt, mindenki mindenkit ismert, köszöntünk egymásnak nemcsak az iskolában, azon kívül is megismertük egymást. A felsőbb évesek irányítgatták a gólyákat. Bevallom, a tanulás nehéz volt, de a társaimat, társaságot és tanáraimat tekintve nagyon szép emlékeim vannak. Örülök, hogy ide jártam, és hogy itt is dolgozhatok.
Nagyon jónak tartom, hogy az iskola ápolja a német hagyományokat. Ehhez én is hozzájárulok, hiszen a legkisebbek hagyományőrző sváb tánccsoportját már tíz éve vezetem.
A Volkskunde oktatás magas színvonalon folyik az általános iskolában, ezzel gazdagítva a gyerekek tudását a svábságról, sváb mesterségekről, szokásokról, hagyományokról.
Furcsa volt a volt tanáraimat tegezni, hiszen ők komoly tekintéllyel bíró pedagógusok számomra.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy ez az egyetlen munkahelyem, nagyon szeretek itt dolgozni. Remélem, innen megyek majd nyugdíjba!
Bízom benne, ha egyszer unokáim lesznek, ők is ide fognak járni.
Márton Boglárka
Az iskola sok lehetőséget nyújt a diákoknak, mind a szellemi fejlődés, mind kikapcsolódás terén. Kirándulásokat szerveznek belföldre és külföldre, cserediák programokra mehetnek a diákok, illetve különféle versenyeken mérhetik össze tudásukat. Az általános iskolai tanulmányokra alapozva később nyelvvizsgát is lehet tenni német és angol nyelvből.
Az iskola által szervezett szuper programok: sportnap, mini erdei iskola és természetesen a svábbálak, amit mindig nagyon vártam, mivel mindig remek műsor és hangulat volt. Igazán emlékezetesek az osztálykirándulások voltak. Utolsó évben sikerült megnyernünk egy pályázatot, melynek köszönhetően egy hetet voltunk osztálykiránduláson Balatonon. Az iskola minden évben lehetőséget nyújtott egy külföldi kirándulásra, melynek fő célja a nyelvgyakorlás volt. Én a salzburgi kiránduláson vettem részt, és nagyon jól éreztem magam. Felfedeztük a várost és a környékét.
Rengeteg odafigyelést és támogatást kaptunk a tanárainktól, ha elakadtunk vagy bizonytalanok voltunk.
A sok-sok színes, érdekes programról és versenyekről nagyon hosszan tudnék mesélni.
Haincz Krisztián