Generációk iskolánkban

GAUGESZ CSALÁD

SVÁBKÉNT NÉMETÜL MAGYARORSZÁGON 

 Egy kellemes beszélgetés keretén belül kerestük a választ arra, hogyan élik, ill. élték meg „svábságukat” a Gaugesz-Rutterschmidt család különböző generációit képviselő nagyapa és unokája.  

Gaugesz József az MNÁMK korábbi, unokája Rutterschmidt Martin az intézmény jelenlegi diákjaként érdemben nyilatkoztak a témában.  

A nagyszülő pozitívumként éli meg, hogy az MNÁMK-ban nagy hangsúlyt fektetnek a sváb hagyományok ápolására, hiszen az ő diákévei alatt erre a jelenlegi formában nem volt lehetőség. Örömmel beszélt arról, hogy iskolánkban jelenleg nem csak hon- és népismeret (Volkskunde) óra keretein belül találkoznak a gyerekek a múlttal, hanem évente többször, erős nemzetiségi tartalmú rendezvényeken is, mint például a nemzetiségi napok, a Márton nap, a Trachttag, illetve a svábbál alkalmával.  

Kiemelte az intézményben tapasztalható példaértékű munkafegyelmet mind a pedagógusok mind a gyermekek részéről. Nagyon tetszik neki, hogy a tanulókat a német nyelv aktív használatára ösztönzik tanórákon kívül is. Dicsérte az iskola infrastruktúráját és rendezett környezetét. Mindezt unokája, Martin is határozottan megerősítette, valamint észrevételezte azt is, hogy az MNÁMK-ban magas színvonalon folyik az oktatás. Martin innovatív gondolkodása megmutatkozott a beszélgetés során, hiszen javaslatot tett arra, hogy a menzán sváb ételek is az étlapra kerülhetnének.  

Bár Martin már nem beszéli a sváb nyelvjárást, de egyértelműen sváb származásúnak vallja magát. Identitástudata erős, őszintén, tiszta szívvel és nagy szeretettel említi meg őseit és közös hagyományaikat. Nagyon kedveli azokat az iskolai programokat, ahol gyakorolhatja, és ezzel ápolhatja családja tradícióit. Martin kiemelte, mennyire kedveli a sváb zenét, milyen szívesen hordja népviseletüket, melyet az iskolai rendezvényeken büszkén visel. 

Gaugesz József elmesélte, hogy a falusi általános iskola után egyértelmű volt szülei számára, hogy lányuk és fiuk tanulmányaikat Baján, a német nyelvű gimnáziumban folytatják. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert későbbi foglalkozása, munkája során német nyelvtudását sokoldalúan tudta hasznosítani. 

A nagypapa elmesélte, milyen örömmel töltötte el, mikor lánya és veje egyértelműen az MNÁMK Általános Iskoláját választották gyermekeik számára. Büszke arra, hogy unokái magas színvonalon beszélnek németül, hagyományaikat szívükben is őrzik, melyet az intézmény általános iskolájában folyó oktató- nevelő munka teljes mértékben támogat. 

Örömmel tölti el, hogy az ő gyermekkorával ellentétben a mai fiatalok az élet mindennapjaiban, így az iskolában is megélhetik svábságukat. Így beteljesülni látszik élete egyik fontos mottója, miszerint tette ő is dolgát egész életében sváb nemzetiségű emberként Magyarországon. 

„Leben und leben lassen”- „ Élni és élni hagyni.” 

  

In einem angenehmen Gespräch versuchten wir herauszufinden, wie die verschiedenen Generationen der Familie Gaugesz-Rutterschmidt, der Großvater und der Enkel,  ihr „Ungarndeutschtum” erleben.   

József Gaugesz, ein ehemaliger Schüler des UBZ, und sein Enkel Martin Rutterschmidt, zurzeit Schüler der Einrichtung, äußerten sich zu diesem Thema.   

Der Großvater sieht es als positiv an, dass das UBZ großen Wert auf die Pflege ungarndeutscher Traditionen legt, da das in seiner Schulzeit in der heutigen Form nicht möglich war. Er freu sich, dass die Kinder in unserer Schule nun nicht nur im Volkskundeunterricht mit der Vergangenheit in Berührung kommen, sondern auch mehrmals im Jahr bei Veranstaltungen mit Nationalitätenbezug, wie an Nationalitätentagen, am Martinstag, am Trachtentag und beim Schwabenball.   

Er hob die vorbildliche Arbeitsweise sowohl der Lehrer als auch der Kinder in der Einrichtung hervor. Er ist sehr erfreut darüber, dass die Schüler ermutigt werden, die deutsche Sprache auch außerhalb des Unterrichts aktiv anzuwenden. Er lobte die Infrastruktur der Schule und ihr sauberes Umfeld. Das wurde von seinem Enkel Martin bekräftigt, der ebenfalls das hohe Niveau des Unterrichts am UBZ hervorhob. Martins innovatives Denken wurde während der Diskussion deutlich, als er vorschlug, schwäbische Speisen auf die Speisekarte der Mensa zu setzen.   

Obwohl Martin die Mundart nicht mehr spricht, bekennt er sich eindeutig als einen Jungen schwäbischer Herkunft. Sein Identitätsgefühl ist stark, und er spricht mit Aufrichtigkeit, Herzensgüte und großer Zuneigung von seinen Vorfahren und ihren gemeinsamen Traditionen. Er liebt die Schulprogramme, in denen die ungarndeutschen Traditionen gepflegt werden, mit dessen Hilfe er seine Familientraditionen bewahren kann.  Martin betonte, wie sehr er die schwäbische Musik liebt und wie gerne er sich die schwäbische Tracht anzieht, die er bei Schulveranstaltungen mit Stolz trägt.  

József Gaugesz erklärte, dass es für seine Eltern klar war, dass ihre Tochter und ihr Sohn nach der Grundschule im Dorf ihre Schulbildung in Baja am deutschsprachigen Gymnasium fortsetzen würden. Das erwies sich als eine sehr gute Entscheidung, denn er konnte seine Deutschkenntnisse auch in seinem späteren Beruf   benutzen. 

Der Großvater erzählte, wie froh er war, dass seine Tochter und sein Schwiegersohn sich eindeutig für das UBZ-Grundschule für ihre Kinder entschieden hatten. Er ist stolz darauf, dass seine Enkelkinder die deutsche Sprache auf hohem Niveau beherrschen und die ungarndeutschen Traditionen im Herzen tragen, was durch die Unterrichts- und Erziehungsarbeit in der Grundschule voll unterstützt wird.  

Eir freut sich, dass die Jugendlichen von heute, anders als in ihrer Kindheit, ihre ungarndeutsche Identität im Alltag, und auch in der Schule erleben können. Damit scheint sich ein wichtiges Motto seines Lebens zu erfüllen, wie er sein Leben lang als Schwabe in Ungarn tätig war. 

 „Leben und leben lassen”- „ Élni és élni hagyni.” 

 

 

 KOMLÓSI KINGA

Az MNÁMK-ban töltött 7 évem legnagyobb élménye az egyhetes baden-württembergi kirándulásunk volt, amelyet Geszvein Erika, Menczer Tamás, Horváth Ákos osztálytásaimmal nyertünk egy német pályázaton. 

Ennek díjátadó ünnepélye is örök emlék marad számomra, mert Pokorni Zoltán, az akkori oktatási miniszter adta át a Parlamentben nekünk, az első helyezettnek ajándékul a németországi utazást. 

Felejthetetlen élményeket gyűjtöttünk, sok szép emlékkel gazdagodtunk és páratlanul gyönyörű helyeken jártunk az utazásunk során. Részt vehettünk Freiburgban a Tour de France kerékpáros körverseny rajtján, meglátogattuk Hecholzheimban a gumicukor gyárat. Kirándulást tettünk Strassburgba, ahol az 1225-ben befejezett gótikus stílusú dómot tekintettük meg. Ennek érdekessége, hogy 1539-ben itt állították fel a világ első dokumentált karácsonyfáját. Betekintés nyerhettünk az 1952-ben Strassburgban alapított Európa Parlament épületébe, ahol az ülésteremben mi is helyet foglalhattunk. 

Hazafelé egy napra megszakítottuk utunkat, és megálltunk a Fertő-tótól nem messze fekvő rusti kalandparkban, ahol látványos meseerdő, állatkert és számtalan szórakoztató játék várt ránk. 

 HANTOS ZSUZSA

Családom sok szállal kötődik a német nyelvhez, mivel apai ágon egy bácsbokodi sváb családba születtem. 1946-ban apám választotta családnevünket, amikor magyarosította az eredeti sváb nevét Harbeitról Hantosra. Mint állami közalkalmazott külső nyomás hatására kénytelen volt a névváltoztatásra- megúszva ezzel a kitelepítést-, de identitását, nemzetiségét soha nem tagadta meg. Erre bizonyíték, hogy fontosnak tartotta, hogy a három gyermeke már egészen kicsi korában megtanuljon németül. Erre azonban a 60-as évek elején még csak különórákon volt lehetőség, mert iskolai német oktatás nem volt. Természetes volt számunkra az is, hogy a nagyszüleink svábul beszélnek velünk. 

Ezek után adott volt, hogy a Frankel Leó Németnyelvű Gimnáziumban folytatom a középiskolai tanulmányaimat, ami akkor még egy szerény körülmények közt működő ( a III. Béla Gimnázium épületén belüli) 4 osztályból álló iskola volt, ahol 1970-ben érettségiztem. Hasznos éveket töltöttem itt, kiváló tanárok segítségével tökéletesítettem a nyelvtudásomat, ami így a pályaválasztásomat, egész későbbi életemet meghatározta. Felejthetetlenek voltak az építőtábori élmények, az NDK-ban tett kirándulások, a német levelezőtársakkal történő aktív nyelvgyakorlás, cserediák találkozások. 

1996-ban az UBZ általános iskolájának indulásakor visszatértem az intézménybe, ahol aktívan részese voltam az új tagintézet indulásának. 

Lányom, Kinga ekkor hatodik osztályosként itt folytatta általános iskolai tanulmányait, és ennek befejezése után egyenes út vezetett a németnyelvű gimnáziumba. Habár akkor már világosan látszott, hogy nem a német nyelvvel kapcsolatos pályát választ, én ragaszkodtam ehhez az iskolához, mert itt tanulhatja meg legmagasabb fokon a nyelvet. 1998-tól 2002-ig tanult itt, miközben három társával együtt megnyert egy német nyelvű pályázatot, melynek jutalma egy felejthetetlen és igen hasznos kirándulás volt.  

A gimnázium harmadik évében a legtöbb diáknak sikerült DSD nyelvvizsgát szereznie, amelynek a lányom is igen nagy hasznát vette. Végzett orvosként ugyanis megpályázott Németországban egy urológiai állást, ennek elnyerésében a szakmai tudása mellett döntő jelentőségű volt a felsőfokú nyelvtudása. Szakmailag és nyelvileg hasznosnak bizonyult a külföldön töltött majdnem 8 év, de az időközben megszületett három lányát nem idegen országban, hanem idehaza szeretné felnevelni. Két éve hazahúzta őket a honvágy, a hazaszeretet, a család és a barátok hiánya. 

Ezek után magától értetődő volt, hogy a gyerekeik útja az UBZ-be vezet, ahol a legnagyobb az általános iskola 2. osztályába, a középső az óvodába jár, és jövő ősztől a legkisebb is itt kezdi az óvodát. 

Így büszkén elmondhatjuk, hogy családunk már három generáción keresztül szorosan kötődik az intézményhez. 

Hantos Zsuzsa 1966-1970 

 TOKAY CSALÁD

A Tokay családból elsőként Tokay Ferencné, született Haut Anna járt a német gimnáziumba. Őt követték lányai, Hainczné Tokay Anna és Mártonné Tokay Ágnes, utánuk pedig az unokák, Haincz Krisztián, Haincz Bettina és Márton Boglárka is ennek az iskolának a diákjai voltak, Márton Péter pedig jelenleg hetedik osztályos tanuló. Anna és Ágnes ma már az MNÁMK dolgozói. 

Először a nagymama mesélte el emlékeit. 

  • Miért éppen a Frankel Leó Gimnáziumot választották a szülei? 
  • Egyértelmű volt, hogy olyan iskolában tanulok tovább, ahol kiemelt szerepet kap a német, hiszen Garán, ahol felnőttem, már német nyelvű iskola volt, és akik jól tanultak, azok a Frankel Leó Gimnáziumba mentek tovább. Ez öt nyolcadikban végzett tanulóból hármunkat érintett, és mindannyian ott is végeztünk. Izgalommal vártuk az iskolakezdést, mert mi egy meglehetősen kis létszámú osztályban végeztünk, itt pedig 44-en ültünk az iskolapadban az első napon. Ez nagyon nagy meglepetés volt, nem voltunk hozzászokva ekkora csoporthoz. Nagy volt a nyüzsgés, ugyanakkor kiváló volt a hangulat, pedig nem is külön épületben voltunk, hanem a III. Béla Gimnázium földszintjén voltak az osztályok. Az osztályfőnökünk Kőszegi Henrikné Ica néni volt, akire mindig jó szívvel gondolok. 
  • A kellemes emlékek is befolyásolták abban, hogy később lányaiknak is ezt az iskolát javasolják? 
  • Egyértelmű volt, hogy a lányok is itt fognak tanulni. Én sváb családból származom, otthon is úgy beszéltünk, és nekik is fontos volt a német nyelvtudásukat még tovább fejleszteni. Jó döntés volt, mindketten helyt álltak, érettségiztek, és onnan folytatták tanulmányaikat. Nagyon örülök neki, hogy az unokáim is ide jártak, sőt, az óvodát is itt kezdték is! Hárman már leérettségiztek, egyikük még általános iskolás. 

Nagyszülőként a tapasztalataim és hallomás alapján azt mondom, színvonalas a nyelvoktatás, ápolják a hagyományokat. Különösen a Márton-napot szeretem, amire felkészítik a gyerekeket. Dalokat tanulnak, apró mécsest készítenek a körmenetre. Ezen nagyszülőként részt is veszünk, besegítünk a tea és szendvics osztásába. Az unokáktól hallottam, hogy a nemzetiségi napokra rendszeresen hívnak meg kézműveseket. Ilyenkor láthatják a gyerekek, hogy bizonyos feladatokat régen hogyan végeztek el, mert a mai fiatalok ezt már máshol nem látják. Ennek örülök, mert azt már a szülők nem tudják otthon megmutatni. 

Hainczné Tokay Anna 

  • Mit mesélt anyukátok az iskoláról? 
  • Anyukám elmesélte ki volt az osztályfőnöke, kik tanították az iskolában. Jó szívvel emlékszik vissza Kőszegi Henrik tanár úrra és feleségére. Elmesélte, hogy régen a mostani Bajai III. Béla Gimnázium régi épületébe járt, mivel akkor az volt a „Frankel”. Az iskolában tökéletesítette német nyelvtudását, és szerette volna, hogy ha én elvégzem az általános iskolát, én is ebbe a remek iskolába járjak, és nagyon jól megtanuljam a német nyelvet. 
  • Vártad, hogy ide járhass? 
  • Gyermekkoromban nagyon sokszor hallottam a szüleimtől, hogy a német nyelv tanulása, használata milyen fontos. Garán német nemzetiségi általános iskolába jártam, sokszor részt vettem német vers- és prózamondó versenyen, nemzetiségi rendezvényeken is szerepeltem. Édesanyám sváb származású, akinek szüleivel egy házban laktunk. Születésemtől a nagyszüleim és édesanyám is svábul beszéltek velem, így nem okozott nehézséget az irodalmi német nyelv elsajátítása. Az általános iskola 8. osztályában, amikor választani kellett a középiskolák közül a továbbtanulást illetően, nem volt kérdés, hogy a Frankel Leó Német Nyelvű Gimnáziumot választom. Ennek az iskolának már abban az időben is nagyon jó híre volt. Büszke vagyok rá, hogy ide járhattam. 
  • Miért választottátok a gyerekeknek is ezt az intézményt? 
  • Engem nagyon szép emlékek fűznek ehhez az iskolához. Kaptam egy biztos német nyelvtudást, nyelvvizsga bizonyítványt. Ahogyan édesanyám, én is szerettem volna a város legjobb iskolájába beíratni a gyermekeimet. Fiam itt kezdte az általános iskolát, ő 12 évet töltött el az intézményben, lányom óvodás korától az intézmény vendégszeretetét élvezte, idén érettségizett. Mindkét gyermekem magabiztosan elsajátította a német nyelvet, C1-es nyelvvizsga bizonyítványt szereztek. Ezen felül nagyon sok mindent megtanítottak a pedagógusok nekik az iskolában, melyet most az egyetemen hasznosítani tudnak. Fiam jelenleg a PTE német nemzetiségi nyelv és irodalom tanár- és testnevelő tanári szakon végzi utolsó évét. Ez is bizonyítja mennyire fontos szerepet játszott ez az intézmény az életében. 

A szüleim is nagyon örültek, hogy az unokák is itt fognak tanulni.  

  • Mióta dolgozol az MNÁMK-ban? 
  • 40 éves voltam, amikor ide jöttem dolgozni, akkor már mindkét gyermekem az intézményben tanult. Mindennap hoztam-vittem őket, szerettem mindig bejönni az iskolába, mindenki kedves volt. Azon a napon, amikor megkerestek az iskolából, hogy lenne-e kedvem itt dolgozni mint pedagógiai asszisztens, elmondhatatlanul boldog voltam. Nem volt szükségem gondolkodási időre, hiszen a múlt és a jelen is az iskolához köt. Most már jó néhány éve itt dolgozom, jelenleg iskolatitkárként. Imádom a munkámat, remek kollégákkal vagyok körülvéve, szeretem, hogy állandóan nyüzsögnek a tanulók. Az iskola tele van élettel. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy olyan tanárok lettek a kollégáim, akik annak idején tanítottak. Egy különleges dolgot azért megemlítenék, mert ez nem minden családban fordul elő. A fiamnak, a lányomnak és nekem is ugyanaz volt az osztályfőnökünk. 

 

Mártonné Tokay Ágnes 

  • Te is emlékszel arra, hogy anyukátok mesélt az iskoláról? 
  • Édesanyám nagyon sokat mesélt a Frankelról, különösen sokat az osztályfőnökéről, Ica néniről. Kisgyermekként szívesen nézegettem az érettségi tablójáról készült fényképet is.  

Nyolcadikban, mikor pályaválasztásra került a sor, csak a Frankelről beszéltünk, Ani, a nővérem már frankelos nagylány volt. Fel sem merült, hogy máshová menjek. 

Érdekes, hogy mikor felvételiztem, éppen édesanyám egykori osztályfőnöke, Ica néni várt, vele beszélgettem németül. Anyut és a nővéremet nagy örömmel üdvözölte, engem is úgy fogadott, mintha már ismertük volna egymást. Később aztán négy évig ő tanított német nyelv és irodalmat. Ő volt az a pedagógus, aki nagy hatással volt rám, máig is szeretettel emlékszem rá és férjére, Henrik bácsira. 

Nagyon szerettem ide járni, a hangulat családias volt, mindenki mindenkit ismert, köszöntünk egymásnak nemcsak az iskolában, azon kívül is megismertük egymást. A felsőbb évesek irányítgatták a gólyákat. Bevallom, a tanulás nehéz volt, de a társaimat, társaságot és tanáraimat tekintve nagyon szép emlékeim vannak. Örülök, hogy ide jártam, és hogy itt is dolgozhatok. 

  • Mit kaptál itt, hogy gyerekeiteknek ezt az iskolát, sőt óvodát választottátok? 
  • Mikor anyuka lettem, már elindult az óvoda és az általános iskola is. Fel sem merült, hogy máshová járjanak a gyermekeink. Kiemelem a német anyanyelvű tanárokat, akik első osztálytól jelen vannak a diákok életében, ezzel segítik a német tudásukat, a nyelv megértését és a beszédkészséget. 

Nagyon jónak tartom, hogy az iskola ápolja a német hagyományokat. Ehhez én is hozzájárulok, hiszen a legkisebbek hagyományőrző sváb tánccsoportját már tíz éve vezetem. 

A Volkskunde oktatás magas színvonalon folyik az általános iskolában, ezzel gazdagítva a gyerekek tudását a svábságról, sváb mesterségekről, szokásokról, hagyományokról. 

  • A nagyszülők hogyan fogadták a döntést? 
  • A szüleim nagyon örültek, főleg anyukám, hogy az unokáik már a 3. generáció a családban, akik ebbe a mára már nagy tekintélyű iskolába járnak. 
  • Miért jöttél ide dolgozni, nem furcsa érzés ez? 
  • A főiskola elvégzése után találkoztam az akkori igazgatónővel, aki kérdezte, van-e már munkahelyem. Azt mondta, hogy adjak be pályázatot, és jöjjek el felvételi beszélgetésre. Felvettek, de nem ekkor dolgoztam itt először. Érettségi után ugyanis nem tanultam rögtön tovább, hanem az iskola könyvtárában dolgoztam. Tehát azt is elmondhatom, hogy nekem soha más munkahelyem nem volt, csak az MNÁMK. 

Furcsa volt a volt tanáraimat tegezni, hiszen ők komoly tekintéllyel bíró pedagógusok számomra. 

Nagyon büszke vagyok arra, hogy ez az egyetlen munkahelyem, nagyon szeretek itt dolgozni. Remélem, innen megyek majd nyugdíjba! 

Bízom benne, ha egyszer unokáim lesznek, ők is ide fognak járni. 

Márton Boglárka 

  • Ha bárki megkérdezne, mit mondanál az MNÁMK általános iskolájáról? 
  • Az MNÁMK nagyon sokszínű intézmény. Legnagyobb hangsúlyt a nyelvtanulásra és annak fejlesztésére fektetik az iskolában. A tanárok segítőkészek, szakmailag magasan képzettek. A nyelvtanuláson kívül a hagyományok ápolása is meghatározó az általános iskolában. Népismeret tantárgy oktatásával, tánccsoportok működtetésével, svábbálak rendezésével és egyéb német nemzetiségi rendezvények, események szervezésével is emelik a színvonalat.  

Az iskola sok lehetőséget nyújt a diákoknak, mind a szellemi fejlődés, mind kikapcsolódás terén. Kirándulásokat szerveznek belföldre és külföldre, cserediák programokra mehetnek a diákok, illetve különféle versenyeken mérhetik össze tudásukat. Az általános iskolai tanulmányokra alapozva később nyelvvizsgát is lehet tenni német és angol nyelvből.  

  • Mire emlékszel vissza legszívesebben az általános iskolai évekből? 
  • Sok szép emlékem van az általános iskolai éveimből. Legmeghatározóbbak a tanárok voltak. Nagyon szerettem mindhárom osztályfőnökömet, akik sokat segítettek nekem és remekül formálták az osztályközösségünket, hogy összecsiszolódjunk. Mellettük kettő német tanárom volt rám igazán nagy hatással. Sok támogatást és bíztatást kaptam tőlük és nekik köszönhetem, hogy ezen az úton haladok most, amin vagyok.  

Az iskola által szervezett szuper programok: sportnap, mini erdei iskola és természetesen a svábbálak, amit mindig nagyon vártam, mivel mindig remek műsor és hangulat volt. Igazán emlékezetesek az osztálykirándulások voltak. Utolsó évben sikerült megnyernünk egy pályázatot, melynek köszönhetően egy hetet voltunk osztálykiránduláson Balatonon. Az iskola minden évben lehetőséget nyújtott egy külföldi kirándulásra, melynek fő célja a nyelvgyakorlás volt.  Én a salzburgi kiránduláson vettem részt, és nagyon jól éreztem magam. Felfedeztük a várost és a környékét.  

  • Mivel több az MNÁMK, mint más általános iskola? 
  • Az MNÁMK-ban Németországból érkező tanárok nemcsak a gimnáziumban, hanem már első osztálytól oktatnak, így biztosítják az aktív nyelvtanulást már ilyen kis korban. Felső tagozattól adott tárgyakat két nyelven tanítják, ezzel a diákok szókincsét bővítik, illetve ez egy kis „előfelkészítés” az érettségire.  

Rengeteg odafigyelést és támogatást kaptunk a tanárainktól, ha elakadtunk vagy bizonytalanok voltunk.  

A sok-sok színes, érdekes programról és versenyekről nagyon hosszan tudnék mesélni. 

  • Gondolkodtál már azon, ha neked is gyermeked lesz, hová íratod be első osztályba? 
  • Természetesen az MNÁMK-ba! Az ott töltött tizenhat évem alatt – óvodától gimnáziumig – rengeteg pozitív tapasztalatot, élményt szereztem. Odafigyelést, támogatást, gondoskodást és szeretetet kaptam a tanároktól és a közösségtől. Szeretném, ha a gyermekeim ugyanebben részesülnének.  

Haincz Krisztián 

  • Kérlek, mesélj te is az MNÁMK-ról! 
  • Először az előtt hallottam az intézményről, mielőtt beírattak szüleim az iskolába. Azt persze tudtam, hogy a nagymamám is ebbe az iskolába járt, anyukám és keresztanyukám is. Így szüleimnek kétsége sem volt afelől, hogy ez az az iskola ahová járnom kell. Egyértelműen mondhatom azt, hogy ez az iskola országos szinten az egyik legkiemelkedőbb az összes közül.  Rengeteget köszönhetek neki. Biztos vagyok benne, ha nem oda jártam volna, akkor most nem testnevelő – nemzetiségi német szakos tanárként élném a napjaimat. A német nyelv szeretete és elsajátítása, illetve a sport iránti elköteleződés is régi tanáraimnak köszönhető. Az iskola számos lehetőséget kínált számunkra tanulmányi és sportolási lehetőségek terén. Ilyen például a DSD, aminek köszönhetően büszke tulajdonosa lehetek egy C1-es nyelvvizsgának. Testnevelőinkkel számos focikupán vettünk részt, amiknek az izgalmai a mai napig emlékezetesek. Osztálykiránduláson vettünk részt, amire már csak foszlányokban emlékszem, de azok a foszlányok csupa szép emléket idéznek elő. Úgy gondolom, amire egy gyermeknek szüksége van, azt megkaphatja ettől az iskolától, sőt ezerszer is többet. Ha visszamehetnék az időben, és választhatnék magamnak újból iskolát, ugyanúgy az MNÁMK-t választanám. Ha a jövőben ismét vissza sodorna a szél Bajára, gyermekeimnek is ezt az iskolát választanám. A családi hagyomány nem törne meg, ha rajtam múlna.