„Az állandó megújulás teszi különlegessé ezt a közösséget!”

Egyetlen iskolai ünnepségről sem hiányoznak. Ugyan a tagok az MNÁMK-s léttől függően állandóan változnak, mégis nagyon sikeres társaság. Minden fellépésük kiváló zenei élmény. Tehetségesek és szeretik, amit csinálnak. Az MNÁMK-s kollégiumi zenekarról, a Kolesz Band-ről van szó. Az együttes alapítója, vezetője, mindenese ifj. Illés Zoltán, akit beszélgetésünk elején rövid múltidézésre kértem.

• A zenekar annyira hozzátartozik az MNÁMK mindennapjaihoz, hogy a kezdetekre már nem is emlékszem. Kérlek, mesélj először az együttes alapításáról!
• 2006-ban kezdtem meg kollégiumi nevelőtanári munkámat. A szabadidős foglalkozások tervezésekor arra törekedtem, hogy hasznos elfoglaltságot szervezzek a kollégistáknak. Amikor megtudtam, hogy a harmadik emeleti kisraktárban vannak régi, nem használt hangszerek, megszületett bennem a gondolat: miért ne szervezhetnék zenekart?
  A zenetermet a közösségi tévészobából alakítottuk ki. Felmértem, kik azok a diákok, akik valóban szeretik a zenét, és szívesen csatlakoznának a próbákhoz. A hangosítást eleinte iskolánk technikusától, Verli Györgytől, vagy ahogy mindenki ismeri, Gyurcitól kaptuk kölcsön. Már az első próbákon – akkor még csak a magunk szórakoztatására – mindenki tele volt lelkesedéssel és kíváncsisággal.
  Komolyabb felszerelést egy nyertes pályázatnak köszönhetően vásároltunk. Ez teremtett alapot a közös zenéléshez. Így indult el a zenekar története 2007-ben, 4 fővel. Decemberben léptünk fel először, az intézmény kórusát kísértük a War is over című számmal. 
  A sok munkának köszönhetően nemcsak hangszeres tudásban, hanem hangzásban és létszámban is évről évre fejlődtünk. 2010-ben az alaphangszerek mellet már megjelentek fúvós- és vonós hangszerek is, és a zenekar létszáma 16 főre emelkedett. A közös zenélés, a fellépések, az elért sikerek sok élményt, örömet és közösségi erőt adtak mind a tagoknak, mind nekem.

• Sokan megfordultak a zenekarban az évek során. Milyen volt korábban és milyen most gimnazistákkal zenélni?
• Amikor elkezdtük, minden új volt és izgalmas. A közös munka nemcsak a diákoknak, nekem is komoly kihívást jelentett. Mára ez a kezdeti izgalom átalakult rutinná, de a lelkesedés mit sem változott. Az első pillanattól örömmel tapasztaltam, hogy sok diák érdeklődik a zenekar iránt. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, és mindannyian elhivatottan, nagy odaadással vettek részt a közös munkában.
  A zenekar összetétele szinte minden évben változik: a végzősöktől elbúcsúzunk, helyükre új tagok érkeznek. Az újonnan csatlakozók beilleszkedését mindig segítik a régebbi zenészeink. Ennek ellenére sokszor szinte a nulláról kell újrakezdenünk a munkát. Talán éppen az állandó megújulás teszi különlegessé ezt a közösséget.
  Mindig azok a diákok jelentkeznek, akik nem kötelezettségként tekintenek a zenekari munkára, hanem örömüket lelik benne. Szeretik a zenét, és szívesen vesznek részt az együtt muzsikálásban. Úgy érzem, szerencsés vagyok: minden egyes zenészemre jó szívvel gondolok vissza. Ők nemcsak tanulmányi kötelezettségeiknek tettek eleget, hanem azon túlmutatóan is hozzájárultak iskolánk jó hírnevéhez. Hálás vagyok nekik, és büszke vagyok rájuk!

• Sok helyen felléptetek, nemcsak az MNÁMK falain belül mutattátok meg a tudásotokat. Merre jártatok, milyen élményekkel lettetek gazdagabbak?
• Az elmúlt 18 évben rengeteg fellépésünk volt. Ahogyan említetted, a Kolesz Band szinte minden iskolai rendezvényen szerepelt, de megfordultunk számos városi, vidéki és külföldi rendezvényen is. Többször jártunk Debrecenben, Kecskeméten, Budapesten, Kiskunhalason és még Németországban (Waiblingen, Hassloch, Krölpa) is.
  A fellépések és az utazások mindig különlegesek voltak. Egyszerre lett úrrá rajtunk az izgalom, a drukk és a rengeteg öröm. Mindig megtapasztaltuk, milyen érzés kilépni a „komfortzónából”, közönség elé állni, stressz alatt teljesíteni és zenei élményt nyújtani a hallgatóságunknak.
  Ezek az alkalmak megtanítottak arra, hogy bízzunk egymásban. Tudjuk, hogy a színpadon is számíthatunk a másikra. A közönség visszajelzései, a taps, a mosolyok pedig még inkább megerősítettek minket abban, hogy amit együtt létrehozunk, az értékes és másokat is megérint.

• Biztos sok sztori kapcsolódik hozzátok, rengeteg dolog történt veletek az elmúlt évek során. Kérlek, meséld el a számodra legjobb és legrosszabb emlékű zenekari esetet!
• Hirtelen két olyan alkalom jut eszembe amire mindig szívesen emlékszem. Az egyik 2019. május 4-én Krölpában történt, ahol a Chortreffen Vocalitas kórussal, az MNÁMK kórusával és néptánccsoportjával adtunk koncertet a Pinsenberghalleben. A közönség soraiban 40 – 80 éves korú emberek ültek. Őszintén bevallom, először féltem, hogyan fogadnak majd minket. Aztán ahogy elkezdtük játszani a számokat – volt köztük magyar és német – egészen különleges dolog történt: állva tapsoltak, táncoltak, énekeltek velünk együtt. Hatalmas siker volt, számomra gyönyörű élmény maradt.
  A másik kedves emlékem Bajához kötődik. Meghívást kaptunk a Turisztikai Központban 2018. október 19-én megrendezett Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóra. Egész estés koncertet adhattunk, rengeteg fiatal jelenlétében, melynek végén következett a legmeghatóbb pillanat. A közönség és a zenekar éppen nem játszó tagjai egymásba karolva, közösen énekelték az Ismerős Arcok Nélküled című slágerét. Olyan erős összetartozás és meghittség jött létre, amit sosem felejtek el.
  Igazából rossz emlékem nincs a fellépésekről, de volt egy eset, amikor kínos helyzetbe kerültünk. Az egyik iskolai rendezvényen a felkonferálás után nem tudtuk elkezdeni a számot, mert eltűntek az előzőleg odakészített dobverők. Zenészeink rohanva kezdték keresni őket. Pár perc kínos csend után, amikor a műsor már nélkülünk folytatódott volna, előkerültek a dobverők az egyik öltöző mosdókagylójából. A hirtelen támadt riadalomban a szaxofonos kislány elesett. Bokája úgy kibicsaklott, hogy már zenélni sem tudott. A nagy ijedtség ellenére a fellépés mégis jól sikerült.

• Hol, hogyan és hetente hányszor próbáltok? Mi alapján választjátok ki azokat a számokat, amiket később előadtok?
• A berendezett próbaterem a kollégium harmadik szintjén található. Próbáink jó hangulatban telnek. Heti két alkalommal, a szabadidős foglalkozások keretein belül zenélünk. A hatékony felkészülés érdekében többféle módszert alkalmazunk. Előszőr egyénileg, hangszerenként átnézzük a kottákat, hogy mindenki megismerkedjen a saját szólamával. Ezután következik a közös próba. Kezdetben még zenei alapra, később pedig az alap elhagyásával. Ilyenkor már összehangoljuk a részeket, figyelve a belépésekre, a dinamika és a tempó egyeztetésére.
  A számválasztás kétféle módon történik. Az iskolai rendezvényekre általában a szervezők által kért számokat tanuljuk meg. A saját repertoárunkat pedig nem megadott tematika alapján készítjük, hanem az éppen aktuális tagok zenei ízlésének megfelelő stílusú számokat próbáljuk megtanulni minél magasabb szinten egyedi hangszerelésben.
  Számomra a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy többségében olyan szerzeményekről van szó, melyekhez kottát nem nagyon lehet találni vagy éppen az általunk használt hangszer nem is szerepel benne. Ezek teljes feldolgozása, hangszerelése, kottázása az én feladatom.

• Hogyan lehet csatlakozni a zenekarhoz? Milyen hangszereken játszanak a gyerekek?
• Minden év szeptember első hetében, a megfelelő fórumon tagfelvételt hirdetek kollégistáink számára. Bárki jelentkezhet a zenekarba, aki minimális hangszeres tudással rendelkezik és szabadidejét hasznosan, egy jól működő csapat tagjaként szeretné eltölteni. Az utóbbi években nem csak kollégisták, hanem az iskola más diákjai is lehetőséghez jutottak nálunk. Aki szívesen részt venne a zenekar munkájában, örömmel fogadom. A jelenlegi zenekar az alábbi hangszereket használja: gitár, basszusgitár, zongora, szintetizátor, dob, fuvola, klarinét, szaxofon, trombita, cselló.
• Kívülről úgy tűnik, hogy profi a zenei cuccotok is. Mondom ezt laikusként. Valójában milyen a zenekar technikai felszereltsége?
• A terem hangszeres felszereltsége magas fokú, hiszen található benne dobfelszerelés, gitárok, basszusgitár, elektromos zongora, szintetizátor, trombita, fuvola, klarinét, hegedű, cselló, nagybőgő. A felsoroltakon kívül is vannak még hangszereink, arra várnak, hogy valaki megszólaltassa őket. A teljes hangtechnikánkat digitalizáltuk. A hangszereket pályázatok útján, nagyobb részben pedig az iskola anyagi támogatásával tudtuk megszerezni. Itt szeretném megköszönni azt a rengeteg támogatást, amit az iskola-, a kollégiumvezetés és a fenntartó kuratórium részéről kapunk. Az összes feltétel adott a gyerekek számára, így nekik már csak magukat kell hozniuk a zenéléshez.
• Mire készültök most, mikor láthatunk és hallhatunk benneteket legközelebb, illetve az év során?
• A következő fellépésünk az október 23-ai műsorban lesz, ahol Koncz Zsuzsa Bárhogy lesz, úgy lesz című számát adjuk elő az idén megújuló zenekarunkkal. Emellett készülünk a szokásos iskolai rendezvényekre is. Az idei év különösen fontos számunkra, hiszen iskolánk 70 éves jubileumi ünnepségén is fellépünk, terveink szerint nem is akárhogyan. Nyitottan és rugalmasan várjuk az esetlegesen felmerülő, előre nem tervezett felkéréseket is.
• Köszönöm szépen a beszélgetést és további sikeres fellépéseket kívánok!