Ezt kiáltották az MNÁMK ovisai június 15-én, délelőtt az óvoda udvarán. A meglepetés azonban most az egyszer nem nekik érkezett. A „spontán” összejövetel főszereplője ezúttal Erika néni, azaz Brautigamné Fekete Erika, nyugdíjba vonuló vezető óvónő volt.
Kollégái napokkal ezelőtt kitalálták, hogy így köszönnek el tőle. Titokban tartották, mert úgyis lebeszélte volna róla őket. Sohasem szerette a nagy felhajtást maga körül, de ez a kis összejövetel valószínűleg örökre emlékezetes marad számára.
A gyermekek ott álltak az udvaron és közösen mondtak verset neki. Igyekeztek minél többet visszaadni abból az őszinte szeretetből, amivel minden nap közelített feléjük. Megható percek tanúi lehettünk. Az ünnepelt köszönete jelélül egyesével ölelte meg az apróságokat. El sem tudtuk volna képzelni, hogy ne így legyen. Zárásként a szülők képviselői adták át ajándékaikat.
Brautigamné Fekete Erika személye maga az óvónői hivatás. Lehet, hogy most nyugdíjba vonul és megkezdi jól megérdemelt pihenését, de a lelke mélyén örökre óvó néni marad. Munkáját mindig alázatosan, szerényen, ugyanakkor magas szakmai színvonalon és kiváló pedagógiai érzékkel végezte. A legjobbak között is a legjobb volt.
A 19. század egyik legnagyobb francia irodalmi és közéleti alakja, Victor Hugo írta egyszer: „Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.”
Drága Erika!
Miközben az MNÁMK teljes közössége nevében tiszta szívből kívánok hosszú, egészségben, örömökben és boldogságban gazdag nyugdíjas éveket, hadd jegyezzem meg szépen csendben, hogy nagyon fogsz hiányozni! Köszönünk mindent!
Fiedler Antal
