A gyerekek sokszor máshogy látják a világot, máshogy élik meg a körülöttük történteket, mint a felnőttek. Ez volt a kiindulópontja a Magyarországi Német ÁMK idei emlékműsorának a magyarországi németek kitelepítésének emléknapján január 19-én.
A műsort idén a 10.C osztály állította színpadra; ők tavaly 9. évfolyamosokként készítették elő a megemlékezést. Épp emiatt próbálták meg a tragikus eseményeket más szemszögből, egy kitalált hétéves lány elbeszélésén keresztül bemutatni. A cselekményben időközben nagymamává lett lányka két unokája találja meg a nagyi korabeli naplóját, és olvassa el az akkori feljegyzéseket. A visszatekintés érinti az 1941-es sorsdöntő jelentőségű népszámlálást, a Volksbundosok agitációját, a malenkij robotra elhurcolás és a kitelepítés borzalmait. Mindezt azonban gyermekien naiv, könnyed hangvételü monológok és drámai párbeszédek ellentéte teszi szemléletessé.
Időről időre egy külső, tárgyilagos narrátor, valamint video- és hangbejátszások mutatták meg a történések hátterét és mélyebb összefüggéseit; az iskola UBZ-Nachtigallen nevű kamarakórusa és Emmert József zenei kísérete különösen hozzájárultak ahhoz, hogy az előadás hangulata közelebb kerüljön a közönséghez. A színpadon a tanulók részben némajátékkal, részben dramatizálva jelenítették meg az eseményeket. Végül a kislány számára is egyértelművé válik a sorsában rejlő tragédia, ami a műsort záró felkiáltásban kap hangot: „Szeretnék hazamenni … Haza“.
„Megérintett a felkészülés. Nem volt könnyű dolog megélni azt a fájdalmat, amit az akkori embereknek meg kellett élniük“, mondta Faa Benedek, az egyik szereplő. Nuberné Honti Ivett igazgatónő még hozzáfűzte: „A tanulók nagyon érzékletesen mutatták be az eseményeket.“
Az MNÁMK vezetésének célja, hogy ezt a megemlékezést az MNÁMK-Mercedes Benz Iskolában is meghonosítsa és hagyománnyá tegye, ezért a programot másnap Kecskeméten is bemutatták.
