Ezzel a mondattal köszönt el iskolájától Péter Domokos Balázs, az MNÁMK 12.d osztályos tanulója, az intézmény ballagásán, május 3-án, szerdán. „Már akkor magával ragadott az MNÁMK, amikor általános iskolásként eljöttem a nyílt napra. Beiratkoztunk, majd nemsokára megérkezett a pandémia. Alkalmazkodnunk kellett a váratlan körülményekhez, de ezzel együtt is azt mondom: tanulmányaink során olyan tudásra tettünk szert, amelynek birtokában bátran vághatunk neki céljaink megvalósításának!”
12. évfolyam nevében német nyelven Sándorfi Anna osztotta meg gondolatait a gyönyörűen feldíszített, zsúfolásig megtelt sportcsarnok közönségével. Anna felidézte az MNÁMK-ban töltött időszak szép emlékeit, a közös kirándulásokat, projekteket, iskolai rendezvényeket, sportversenyeket. „Vegyes érzelmekkel állok most a mikrofon előtt. Egyrészt örülök annak, hogy versenyképes nyelvtudást szerezve eljutottam idáig, ugyanakkor szomorú vagyok azért, mert itt kell hagynom ezt az iskolát. Sokunknak második otthona volt az MNÁMK. Hiányoznak majd a baráti közösségek, a megszokott arcok. Köszönet mindenért tanárainknak!”
A 11-esek búcsúgondolatait Schieber Benjámin fogalmazta meg. „Számomra különösen megható ez a pillanat, hiszen mielőtt egy évet ösztöndíjjal külföldön töltöttem, én is közétek tartoztam. Előttetek most új ajtók nyílnak meg, de én biztos vagyok abban, hogy azok a barátságok, amelyekre itt tettetek/tettünk szert, örökre megmaradnak! Úgy tekintek rátok, a mostani 12-es évfolyamra, mint egy egységes csapatra. Sok sikert kívánok az érettségihez! Hiányozni fogtok!”
Szauter Terézia főigazgató azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy tavasszal az orgona virágzása számára két szép ünnepet is jelez: Anyák napja és a ballagás közeledtét. „Iskolánk egyik legszebb ünnepe, nagyszerű hagyománya a ballagás. 38 évvel ezelőtt én is a bajai német gimnázium ballagó diákja voltam. Az igazgatói beszédet Kőszegi Henrik tartotta, akit nagy tisztelettel köszöntök ma körünkben. Talán nem haragszik meg rám, ha azt mondom, arra már nem emlékszem, hogy pontosan miről szóltak mondatai, de a közösséghez tartozás nagyszerű érzése a mai napig megmaradt bennem. Nagy öröm számomra, hogy ennek az időszaknak egy másik nagy egyénisége is itt van ma velünk. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Striegl Istvánt, kollégiumunk egykori igazgatóját is! Az, hogy ma mindketten megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, megerősít abban, hogy jó az MNÁMK közösségéhez tartozni. Bízom benne, hogy néhány év múlva a ma ballagók is hasonló érzésekkel emlékeznek majd az itt töltött időszakra! Szeretném, ha a megszerzett tudás mellett ezt az érzést is magukkal vinnék ballagási tarisznyájukban útravalóként!”
Peter Stübler az MNÁMK német igazgatója arról beszélt, hogy ez a nap fontos mérföldkő a végzős diákok életében. „Ma voltak az utolsó tanítási óráitok, méghozzá virágokkal dekorált osztálytermekben. Biztosan mindenki felidézett magában számtalan szép emléket: barátságokról, rendezvényekről, kirándulásokról. Ezek az emlékek az idő múlásával még szebbek lesznek. A búcsúzás nem könnyű. Bízom abban, hogy az intézményben megszerzett tudással mindannyian megtaláljátok majd számításaitokat, és eléritek céljaitokat az életben! Sok sikert kívánok, de ne feledjétek: az MNÁMK ajtói mindig nyitva állnak előttetek!”
A beszédeket követően jutalmak, díjak átadására került sor. Az „Alumni”, azaz az intézmény volt tanárai és diákjai által létrehozott díjat kapta Csicsa Jázmin, Kelemen Kata és Schaffer Ákos. A „Kiváló tanuló” díjat Schwarcz Korinnának ítélte a tantestület, a „Jó tanuló, jó sportoló” oklevelet Varga László vette át. „Közösségi munkáért” Piricsi Richárd részesült elismerésben, a „Szakmai díjat” az idei évben Hodovány Tamara kapta. Az „Iskolavezetés-díja” elismerésben Sándorfi Anna részesült. Baja Megyei Jogú Város Képviselő-testülete az „Év Diákja” kitüntető címmel Sándorfi Annát és Varga Lászlót jutalmazta. Az MNÁMK Intézményfenntartó és Működtető Közalapítvány Kuratóriumi díját és a vele járó 100.000 forint pénzjutalmat Csicsa Bettina érdemelte ki.
A ballagásról természetesen az ünnepi műsor sem hiányzott. A két műsorvezető – Mihálovits Zsófia és Gebei Bálint – németül és magyarul is köszöntötte a megjelent vendégeket, szülőket, hozzátartozókat, pedagógusokat, majd egy sor kiváló produkciót konferáltak fel. Szauer Panna Hermann Hesse Stufen című versét mondta el, majd az iskola kórusának előadásában hallhattuk az Irischer Segenwunsch című, hagyományos ír népdalfeldolgozást. Ezt követően az intézmény felnőtt kórusa énekelt egy német népdalt, „Schön ist die Jugend” címmel. A kórusokat Kovács Andrásné és Katharina Schaidt vezette, harmonikán kísért Emmert József. A tanári kamara kórus Ölvezcky Emma és Lex Orsolya Ad Astra szerzeményével adott útravalót a ballagó diákoknak. Zongorázott Ölveczky Emma, a tanári kamara kórust egykori MNÁMK-s diákként Lex Orsolya kísérte. Kárpáti Milla zongorajátékát is megcsodálhattuk. Kósa Dávid Infinite Distance című etűdjét adta elő. Hol van a szó? Ez a címe annak a Pokolgép slágernek, amelynek feldolgozását Hamvas Ruben, Teleki Kevin és Kincs János játszotta, hatalmas sikerrel. A műsort szintén művészi minőséget képviselve a Konyha Együttes Százszor visszajátszott című dalával az Illés Zoltán vezette Kollégiumi Zenekar zárta.
Szauter Terézia főigazgató ünnepi beszédében az „MNÁMK-s életérzés”-ről beszélt, melynek aktuálisan legmeghatóbb megnyilvánulása volt az a pillanat, amikor a Kollégiumi Zenekar fellépésének végén a két énekes, a most ballagó Kelemen Kata és a 11-es Bójás Bence megölelte egymást. Ezt a képet is tegyétek a tarisznyátokba, kedves ballagó 12-esek! Jó utat!
Fiedler Antal
