Különleges, kerekes székes vendégek érkeztek az MNÁMK alsós diákjaihoz. A Nem Adom Fel Alapítványtól Balázs bácsi és Szabolcs bácsi jött el hozzánk és mesélt a kerekes székkel élő emberek mindennapjairól, alapítványukról és saját életükről. A kis diákok kíváncsian hallgatták őket és számtalan kérdést tettek fel kedves vendégeiknek. A beszélgetés után írásban is megfogalmazták élményeiket, gondolataikat.
„Eljöttek hozzánk a kerekes székesek, Balázs bácsi és Szabolcs bácsi. És az volt a legérdekesebb, hogy nem búslakodtak, hanem mosolyogtak.”
„Meg olyan jó volt velük játszani. Ki is próbálhattuk a kerekes széket. Meg olyan ügyesek voltak.”
„Eljött hozzánk Balázs bácsi és Szabolcs bácsi. Nagyon tetszett, hogy nem voltak szomorúak. Nagyon meglepődtem, hogy ők is tudnak sportolni. Jót játszottunk.”
„Eljött Szabolcs bácsi és Balázs bácsi. Ők mozgáskorlátozottak. Mindig mosolyogtak. Ők is tudnak sportolni. Jókat játszottunk és kipróbálhattuk a kerekes széket.”
„Eljött hozzánk Balázs bácsi és Szabolcs bácsi. Játszottunk és kipróbáltuk a kerekes széket. Kérdezhettünk szabadon. Nagyon aranyosak voltak.”
„Vendégeink voltak. Szabolcs és Balázs. Ők mozgássérültek. Nagyon kedvesek és boldogok voltak. Jó volt velük játszani és ki lehetett próbálni a kerekes széküket.”
A Nem adom fel alapítvány képviseletében Balázs bácsi ellátogatott a 4. b osztályhoz is.
Éva néni körülbelül 1 hete bejelentette, hogy jönni fog hozzánk egy kerekesszékes bácsi, és tart egy előadást. Eleinte nem igazán érdekelt, de amikor láttam az utcán néhány hasonló állapotú embert kíváncsi lettem, mi történt velük.
Csütörtökön, február 28-án fél háromkor lementünk az aulába. A bácsi már várt. Bemutatkozott és elmesélte, hogyan került tolószékbe. 10 évesen vették észre, hogy furcsa a mozgása, de kijárta így az általános iskolát. Később csak mankóval tudott közlekedni, majd tolószékbe került.
Miután befejezte a mesélést, néma játékot játszottunk. Valakinek húzni kellett egy szót, el kellett találni. Ezt követte a szájjal rajzolás. Végül beleülhettünk a kerekesszékbe és egy képet is készítettünk.
Néha azt hisszük, hogy nehéz az életünk, de valójában vannak olyan emberek, akiknek sokkal nehezebb.
Ebből mi is sokat tanulhatunk, néha nem is látjuk, hogy milyen jó nekünk!
Cevik Narin 4/b
Nem adom fel
A mi iskolánkba ellátogatott egy kerekesszékes bácsi a feleségével, és bebizonyították, hogy mozgássérülten is lehet teljes életet élni.
Elmesélte, hogy került tolókocsiba, de ez nem akadályozta meg őt semmiben. Van gyermeke és sok sportot kipróbált már pl. futás, úszás, kosárlabda, asztali tenisz, sárkányhajó és sárkányrepülő.
Az előadáson játszottunk néma játékot, rajzolhattunk szájjal és a kerekes széket is kipróbálhattuk.
Nekem nagyon tetszett az előadás, mert bebizonyította számomra, hogy soha nem szabad feladni és mozgássérülten is lehet szép az élet.
Miskolczi Maja 4/b
Nem adom fel!
Már nagyon vártam, hogy az aulában február 27-én kedden találkozhassunk Balázs bácsival.
Úgy kezdődött, hogy leültünk egy szép körbe, és ő elmesélte, hogyan került kerekesszékbe. Tíz éves koráig ugyanolyan gyerek volt mint mi, de aztán elkezdett romlani a járása. Mikor leérettségizett sajnos nem bírta tovább.
Még azt is elmondta, hogy kerekesszékben is lehet sportolni. Körbeadtak pár fényképet. Volt köztük pinpong, tenisz, kosárlabda és úszás is.
Játszottunk szájról olvasást, amiben én a youtube szót kaptam, amit a többiek nagyon nehezen találtak ki. Rajzolhattunk szájjal és beülhettünk a székébe.
Azt tanultam meg: bárkivel történhet bármi és láttuk rajta: Nem adja fel!
Kabdebó Levente 4/b
