Szalagavató 2024
December 6-án került sor az MNÁMK végzős gimnazistáinak szalagavató báljára, az intézmény sportcsarnokában. A nézőtéren szülők, hozzátartozók, rokonok és barátok, a küzdőtér parkettáján elhelyezett székeken a végzős osztályok tanulói és osztályfőnökeik foglaltak helyet.
A szalagok feltűzését ünnepi műsor előzte meg. Elsőként a 12-esek nevében Dáné Janka tekintett vissza az elmúlt 4-5 évre. A tőle megszokott profi módon, a magyar és a német nyelvet felváltva használta. Beszédében egyszerre volt jelen komolyság és humor. „A mai nap nem csak a Mikulás miatt különleges. Azért vagyunk itt, hogy a múltra emlékezve ünnepeljük a jelent, felkészülve ezzel a jövőre. Mióta vártuk ezt a napot! Tessék, itt vagyunk. Most. Pontosan a volt és a lesz között. Tudjátok, annyi minden van már a hátunk mögött. Idejöttünk gólyákként, bizonytalan fiatalokként, együtt nagy, magabiztos végzősök lettünk, hogy jövőre a legtöbben újra fiatal, bizonytalan gólyaként kezdjük az egyetemet. Közben valami mégis megváltozott. Mi változtunk meg. Mára már nem tudunk úgy egy hosszabb szöveget elmondani, hogy ne fűzzünk bele német szavakat. Az egész világ a miénk. Csak tudni kell használni, kiállni és azt mondani, félek, de itt vagyok és ha mást nem is tudsz adni, add magadat! Mert erről szól az élet. Amit sokszor nem nagyon értünk még, de ott a tenger. Ha úszunk, nem süllyedünk el. És valahol ott egy hajó, ott az én hajóm. Használjátok a hangotokat! Tudjátok mikor kell beszélni és azt, mikor kell hallgatni. Jól néztek ki. Sok sikert az érettségihez, sok sikert a tánchoz és ami a legfontosabb, sose hagyjon el benneteket a remény!”
A további programban Mascha Kaléko és Gyökössy Endre gondolatai mellett felcsendült ÁngelVilloldo El Choclo című zeneműve, valamint Presser Gábor Fényév távolság című dala. Akik mindezeket megszólaltatták: Kaczur Izabella, Csizmadia Kitti, Simon Virág Napsugár, Petrovácz Csaba, Markó Ráchel és Szabó-Hangya Tamara, Gallai Réka, Medzibrodszky Csaba és Teleki Kevin. A zenekart ifj. Illés Zoltán készítette fel.
A rendkívül színvonalas előadások után Peter Stübler intézményvezető osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. „Ez már a negyedik szalagavató, amit a Magyarországi Német Általános Művelődési Központban megélhetek, és minden alkalommal nagyon várom. A tanév fénypontja, csodálatos és egyedülálló ünnep. Hagyományaink és az iskolához való kötődés keveréke. Talán az első alkalom, amikor ti, kedves végzősök kissé még óvatosan, de már az iskola utáni életre tekintetek. A szalag a köztetek és az iskola közötti kötődést fejezi ki. Reméljük, hogy a jövőben is emlékezni fogtok ránk, és életetek részei maradunk! Jól mutatja, hogy mennyire fontos az iskolánk az itteni emberek életében, amikor az MNÁMK igazgatójaként szeretettel fogadnak a fogorvosnál, az autószerelőnél vagy egy helyi étteremben. Mert mindenhol találkozhatunk volt diákjainkkal. A szalagavató nagyszerű hagyománya ennek a gyönyörű országnak. Kézfogás generációk között, értelmet ad az életünknek. Oláh Ibolya énekli a „Magyarország” című dalában: ’Őseink bennünk élnek és mi velük élünk’. Aki ezt nem érti meg, soha nem lesz képes értelmesen alakítani a jövőt. Nagy öröm számomra, hogy mi itt az MNÁMK-ban ápoljuk ezeket a hagyományokat! Kedves Végzősök! A szalagavató egy szimbolikus lépés a fejlődésetekben. Szép ünnepet, jó szórakozást kívánok!”
Peter Stübler után Nuberné Honti Ivett, a magyar intézményegységek vezetője lépett a mikrofonhoz. „A mai nap nem csak egy ünnep, hanem egy mérföldkő, amely jelzi, hogy a célegyenesbe kanyarodtatok. A szalag, amit ma feltűzünk, jelképe annak, hogy ti már nem akármilyen diákok vagytok, hanem a „nagyok”, a végzősök, akik szembenéznek a rájuk váró kihívásokkal, akiktől karnyújtásnyira van a felnőtt lét, akik megtanultak felelősséget vállalni önmagukért és örülni sikereiknek. Függetlennek, felnőttnek lenni – higgyétek el – bármilyen ijesztőnek is tűnik, jó dolog és ti ügyesen fogjátok csinálni. Lehet, hogy nem mindig könnyű, lehet, hogy néha nem egészen úgy sikerül, ahogy szeretnénk, de a „Frankelosok” remek gyerekek és egy remek gyermekből remek felnőtt lesz, aki harcos és megküzd a sikerért. Ehhez kívánok nektek sok erőt, türelmet és kitartást! Kedves Végzősök, a szalagtűzés hagyományának eredete a 19. századi Magyarországra vezethető vissza és a búcsúzás megkezdésének pillanatát jelzi. Elköszöntök lassan az iskolától és vár benneteket egy másik élet valahol máshol. Szívből kívánom, hogy döntsetek jól a következő célok kitűzésénél és legyen ez a másik élet a nektek legjobb és ha mégsem így lenne, legyetek mindig bátrak és változtassatok, harcoljatok az álmaitokért!”
Az ünnepi beszédeket követően került sor a szalagok feltűzésére, majd amíg a 12-esek átöltöztek a szalagavató elmaradhatatlan részét képező tánchoz, videóösszeállításban pergett le elmúlt 4-5 évük. Megérte a sok gyakorlás: Hegedűs Dávid irányításával igazán szép tánckoreográfiával gyönyörködtették meg a jelenlévő vendégeket. Végül az est koronájaként következett a rendkívül megható anya-fia, apa-lánya tánc. Miután elkészültek az ilyenkor elmaradhatatlan fényképek, vacsora várt az ünnepeltekre és pedagógusaikra az aulában. Az MNÁMK szalagavatója nagyszerű hangulatú bulival zárult 24 órakor.
Fiedler Antal
