2021. április 14-e, átlagos szerda reggel, hűvös, esős, szomorkás időjárással. Az MNÁMK-ba érkezve mégis mosolyt csalt arcunkra két vadkacsa. Az aranyos szárnyasok a járványügyi szabályok részbeni betartásával – egymástól megfelelő távolságot tartva, ugyanakkor maszk nélkül – körülnéztek egy kicsit intézményünk udvarán. Egyikük még a bejárati ajtó felőli lépcsőt is megmászta.
Kommunikációs kapcsolatot sem magyarul, sem németül nem tudtunk kialakítani velük, így jövetelük céljáról csak sejtéseink vannak. Lehet, hogy partnereket kerestek a legújabb kacsatánc-koreográfiájukhoz? Esetleg azt akarták demonstrálni, hogy ez a hirtelen hűvösre fordult időjárás nem más, mint áprilisi ‘kacsa’?
Tudom már! A napokban zajló általános iskolai beiratkozás keltette fel az ő érdeklődésüket is, hiszen hova máshová küldenék kiskacsa kölykeiket, mint az MNÁMK-ba, ezért terepszemlét tartottak nálunk!
Szívélyes vendéglátóként szerettük volna megkínálni őket valami földi jóval, de a büfét zárva találtuk. Kiváló mentőötletnek tűnt, hogy kilenc óra még nem lévén, jelentsük be őket egy menzai ebédre, de sajnos mielőtt ezt megtehettük volna, se szó, se beszéd, távoztak.
Egy fényképet azért gyorsan készítettünk róluk. Eltesszük a vendégkönyvünkbe. Azt írjuk alá, hogy 2021. április 14-én, egy átlagos szerda reggel, amikor az időjárás hűvös, esős és szomorkás volt, két vadkacsa szokatlan, ám kedves látogatása töltött el örömmel bennünket.
Fiedler Antal
