Május hetedikén Pump Gábor és Kovács Gábor tanár urak vezetésével a szekszárdi dombságot támadta meg az MNÁMK-ás rohamcsapat.
A bajai indulást követően, Szekszárdon vártuk őket. Rövid eligazítás után elindultunk a városon keresztül a szőlők irányába a következő útvonalon.
Buszpályaudvar, Pollach Mihály, Damjanich, dr Szakály Ferenc, Rákóczi, Kadarka utca, Ezerjó köz, Bottyán hegy, Jobbremete. Itt értünk fel Szekszárd északi oldalán terjeszkedő ?hegyre?, innen a Pécs felé elnyúló dombság völgyekkel szabdalt külső ívén haladtunk a cél felé. Útba ejtettük a a térségre jellemző löszfalakkal határolt Szarvas szurdikot, a Hosszú, és a Rövid völgy tetejét, végül a kerékhegyre értünk, ahol teljes pompájában csodálták, fotózták az alattunk elterülő szőlő birtokokat a túrázók. Az első hosszabb pihenőt a Bati keresztnél tartottuk, ahol Pécstől- Bajáig, Kalocsától-Paksig láttak, az egész Sárköz a lábuk előtt hevert megérdemelten.
Bementünk az erdőbe, majd kijöttünk onnan, ismét be,-ki, be,-ki, szőlő között, bokrosban, hegyre fel, dombról le, stb?
Sötétvölgyben letáboroztunk, nyársat vágtunk, faragtunk, faágat gyűjtöttünk, tüzet raktunk, szalonnát, kolbászt ettünk teljes csöndben. 😀
Majd felkerekedtünk, az erdőn keresztül a tavak mellett beértünk Kakasdra, ahol egy cukrászdában pótoltuk az elveszett kalóriákat.
Utána buszra ültünk Szekszárd irányába.
A buszpályaudvaron kértem a gyerekektől és most az olvasóktól is, hogy tapsoljanak. Ugyanis ez a ?séta? egy közepesen nehéz túra volt 15,37 km távolsággal, 3 óra 22 perc alatt.
Gratulálok nekik, nagyon szépen helytálltak!
Gábor tanár urakkal egyeztettem arról, hogy a következő Bartina teljesítmény túrán indulhatnának egy csapattal, én biztos vagyok benne, hogy méltón képviselnék az iskolájukat!
Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt!
Ambrus Attila