Méghozzá az MNÁMK-ban. Úgy hívják, Kollégiumi Öregdiák-találkozó. Mert egyszerűen nem lehet másként értékelni azt, ami szeptember 17-én, szombaton az intézmény falai között történt.
Már a „vendégek” érkezésekor láttuk: nem akármilyen napnak nézünk elébe. Rég nem látott, de annál ismerősebb arcok köszöntek be egykori otthonukba. Megható pillanatokat eredményezett az újbóli találkozás. Volt, aki időt, fáradságot nem kímélve külföldről utazott haza, mert – közelebbről visszajött társaival együtt – el sem tudta volna képzelni, hogy ne legyen részese ennek az estének.
A szobák elfoglalása, néhány szendvics és egy-két pohár frissítő ásványvíz elfogyasztása után szinte megtelt az aula az ünnepélyes megnyitóra. A levetített két kisfilm és az érzelmekben gazdag ünnepi köszöntők egymástól függetlenül jelezték: ez nem egy hétköznapi összejövetel. A jelenlévőket megérintette az összetartozás érzése, hiszen mindenki a Frankel/MNÁMK nagy családjának része.
Nem volt ez másként az est további részében sem. Szóba elegyedett az egymást eddig nem ismerő, harminc évvel ezelőtt végzett és az érettségit idén abszolvált „öregdiák”. A Kollégiumi Zenekar dallamait olyan alkalmi kórus visszhangozta, amely ugyan zeneművészeti elismerésre nem számíthat, de azt a bizonyos összekötő kapcsot, amit a Frankel/MNÁMK-s múlt jelent, kiválóan szemléltette.
Az egész éjjel nyitva tartó büfének köszönhetően mindig volt friss nedű az asztalokon. A baráti társaságok hajnalig sztorizgattak, felelevenítve a felnőtt életükben ma is meghatározó szerepet játszó kollégista korszakuk legfontosabb élményeit.
Mi pedig boldogan jártunk körbe, mert bárkivel találkoztunk a teremben, mindenkitől kaptunk egy-egy jó szót, egy mosolyt és egy jóleső köszönömöt a szervezésért. Finom volt a vacsora és a vasárnapi reggeli is. Utóbbira ugyan kicsit fáradtan, de – ahogy többen is megjegyezték – lelkileg feltöltődve érkeztek meg a hölgyek és urak.
Mindjárt új feladatot is kaptunk tőlük: a szeptember 17-ei alapokra építve, szervezhetjük a következő találkozót. Ám legyen! Eredetileg is hagyományteremtés volt a célunk. Hogy közben egy új MNÁMK-s ünnep született? Még jobb!
Fiedler Antal
