Amikor pályakezdő fiatalok kerülnek egy munkahelyre, értelemszerűen nem rendelkeznek még tapasztalatokkal, ám fiatalos lendületük, kreativitásuk és munkabírásuk üde színfoltja lehet az alkotó közösségnek. Így van ez az MNÁMK esetében is. Írásom főszereplői számára egyáltalán nem ismeretlen a ‘terep’, hiszen korábban diákjaink voltak. Göbl Viktória intézményi koordinátor és Csordás Krisztina közművelődési és kollégiumi asszisztens válaszol a kérdéseimre.
- 2015-ben érettségiztetek az MNÁMK-ban. Mi történt veletek azóta?
Göbl Viktória
- Viki: Az érettségi után Budapestre kerültem. Először a Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakára, aztán mesterképzésen az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen tanultam nemzetközi igazgatást. Az egyetem alatt végig dolgoztam, két nagyvállalatnál szereztem tapasztalatot, utána pedig belekóstoltam a politikába is a német parlamentben egy szakmai gyakorlat keretében. Eredetileg a járvány miatt költöztem haza vidékre, de amikor megtalált ez a munkalehetőség, eldőlt, hogy tovább is maradok.
Csordás Krisztina
- Kriszti: Ha jól belegondolok, elég sok minden történt, mióta elballagtam az MNÁMK ból. Eleinte Pécsre jártam egyetemre, matematika-német nemzetiségi tanári képzésre, de időközben rájöttem, hogy mégsem ez az, amit igazán csinálni szeretnék. Így váltottam. Jelenleg utolsó éves hallgató vagyok a SZIE – Kaposvár Campusának gyógypedagógia képzésén. Már pécsi éveim alatt elkezdtem dolgozni. Először a mára már Deutsche Telekom IT Solutions-nek nevezett cégnél vállaltam munkát, ahol az MNÁMK-ban megszerzett nyelvtudásomat kamatoztattam. Onnan kerültem a civil szférába. A Magyarországi Német Gyerekekért Egyesület irodavezetője, ifjúsági referense lettem. Másfél éve költöztem vissza Bajára, azóta dolgozom az MNÁMK-ban.
- Milyen érzés már nem diákként visszatérni a piros téglás falak közé?
- Kriszti: Furcsa, jó, más. Ezek a szavak jutnak eszembe. Furcsa, hogy már nem az iskola csengője határozza meg a napirendet, az eseményeket. Jó, hogy újra találkozhatok régi, ismerős arcokkal és más, mert korábbi tanáraimmal is már tegező viszonyban vagyunk, amihez azért eleinte nem volt könnyű hozzászokni.
- Viki: Jó volt, hogy már az első napokban sem tévedtem el. Na jó, annyi új épület nőtt ki itt a földből az elmúlt öt évben, hogy volt mit újratanulni. De a munkakezdésben mindenképpen segített, hogy sok az ismerős arc, nem idegen a rendszer. A szeptember elsejét ugyanolyan izgalommal vártam, mintha diák lennék, tudatosítanom is kellett magamban, hogy ez most azért más lesz.
- Ha valaki azt mondja nektek másfél vagy fél évvel ezelőtt, hogy az MNÁMK-ban fogtok dolgozni, mit mondtatok volna neki?
- Viki: Hogy akkor tényleg semmi sem véletlen. Biztos voltam benne, hogy a válság miatt nem, vagy csak kényszerből fogok tudni elhelyezkedni, ért néhány kudarc. De mindennek megvolt az oka, mert ez az út vezetett oda, hogy a végén a legjobb helyen kössek ki.
- Kriszti: Hm? mindig is jó szívvel gondoltam vissza az intézményre. Szerettem volna visszajönni ide dolgozni. Arra gondoltam, ha befejezem az egyetemet, figyelem, hátha megüresedik egy hely! Mivel gyógypedagógus leszek, nem láttam sok esélyt rá, de szerencsére tévedtem. 😊
- Melyik az az egy diákélményetek, amire szívesen emlékeztek vissza, és amit meg is osztanátok velünk?
- Kriszti: Csak egyet nagyon nehéz kiválasztani a szép élmények, emlékek közül. A sok közös kirándulásra, az Abgedreht filmforgatásokra, illetve a Theatertag-ra mindig szívesen emlékszem vissza. Egyik évben egy igazi rusnya öregasszonyt játszottam el, elég szórakoztató visszanézni a műsorunkat. 😊
- Viki: A legszívesebben talán az első Theatertag műsorunkra emlékszem vissza. Az Apácashow című filmet dolgoztuk át, az egész osztály fityulában virított, Manz tanár úr, az osztályfőnökünk pedig a pápa szerepében hatalmas ováció közepette osztotta az áldást az aulában összegyűlt diákságnak. Még most is folyik a könnyem a nevetéstől, ha rágondolok!
- Mi a konkrét feladatotok az MNÁMK-ban?
- Viki: Intézményi koordinátorként az egész MNÁMK-t érintő nagyobb projekteket fogom össze. Most tervezünk például komplett adatvédelmi átvilágítást, de említhetem a teljes iskolakert zöldítését is. Ezenkívül elsősorban a kétnyelvű kommunikációban segítem a Mercedes iskolát és a Bosch iskolát. Remélhetőleg egyre több feladatot vehetek át velük kapcsolatban!
- Kriszti: Minden is. 😊 Ha nincs járványhelyzet, a Közművelődés berkein belül kiállításokat, svábbált, táncházakat, egyéb kulturális műsorokat szervezünk. Kollégiumi titkárként leginkább az igazgató úr munkáját segítem. A beszerzésektől kezdve a pályázatokon át egészen az adminisztrációig, mindenféle feladat megfordul a kezeim között. Mindemellett az intézményben történő eseményeket, programokat fényképezem. Az MNÁMK új honlapján is sokszor dolgozom, feltöltök cikkeket, új oldalakat hozok létre. Változatosak a feladataim, mindig valami új, valami más.
- Bizonyos mértékig mindketten foglalkoztok az MNÁMK arculatával is. Gondolok itt elsősorban a közösségi médiafelületeinkre. Avassatok be a részletekbe, legyetek szívesek!
- Kriszti: Mivel az intézménynek nem volt egységes Facebook oldala, elindítottunk egyet. Igaz, az összevonások miatt még adódnak kisebb technikai problémák, de már él a nagy közös oldal, ahol közzétesszük aktualitásainkat. Létrehoztuk az MNÁMK Instagram oldalát is (@mnamk_ubz). Ezzel szeretnénk a fiatalokat is elérni, illetve több betekintést nyújtani számukra mindennapi életünkbe.
- Viki: Tényleg nagyon hiányzott már egy központi, hivatalos közösségi média megjelenés. Ez nemcsak a jelenlegi diákjainkkal való kapcsolattartás miatt fontos, hanem azért is, hogy elérjük azokat a nyolcadikosokat, akik az itteni továbbtanuláson gondolkodnak. A Facebook oldal után, a beiskolázási kampányban már elengedhetetlen volt az Instagram oldal.
- Ennek a projektnek az első nagy mérföldköve az online nyílt nap volt, ami – nektek is köszönhetően – sikeresen lezajlott. Milyen további elképzeléseitek vannak ezekkel a felületekkel? Tervezitek esetleg újabbak létrehozását is?
- Viki: A legfontosabb szerintem most az, hogy ezeket a felületeket megtöltsük élettel. Ha nem is lehet minden nap posztot készíteni, de egy story az Instagramon sokakat elér, és ami a legfontosabb, hogy személyes. A leendő és mostani diákok közel érezhetik magukhoz az intézményt.
- Kriszti: Ahogy már említettem szeretnénk betekintést adni az iskola életébe. Úgy gondolom, először a meglévőket lendítsük fel, utána gondolkodhatunk valami új bevezetésén.
- Utolsó kérdésem. Ahogy ismerlek titeket, sohasem vagytok híján jobbnál-jobb ötleteknek. Tudom, hogy járványhelyzet van, de egyszer csak vége lesz, és visszatér az élet a normális medrébe. Milyen új projektekre számíthatunk tőletek?
- Kriszti: Nagyon szeretnék podcast-okat készíteni tanárokkal, diákokkal. Ezek által is jobban meg lehetne ismerni az intézményt, az itt tanulókat, az itt dolgozókat. Részemről ez egy következő új, nagy projekt. A technikai háttér megteremtése már el is kezdődött. Nekem is új terep lesz, mert ilyet még sohasem csináltam. Vonz, hogy van benne kihívás és fejlődési lehetőség.
- Viki: Nagyon várom, hogy lehessen nagyszabású rendezvényeket szervezni, sok vendéget fogadni. De biztosan izgalmas kihívásokat hoz majd a debreceni német iskola is! Mindenképpen szeretnék bekapcsolódni az elindításába! A kertépítés kapcsán felmerült az igény, hogy a környezettudatosságunkra még nagyobb figyelmet lehetne fordítani. Ez nekem a magánéletben is fontos. Sok ötletem van, remélem, lesz alkalmam megvalósítani őket!
Értékes, tehetséges, kreatív fiatalok. 14 éves koruk óta ismerjük őket. Nálunk érettségiztek, a kollégiumunkban éltek, ezer szállal kötődnek az MNÁMK-hoz. Isten hozta őket újra itthon!
Fiedler Antal
