A „vita” szót hallva bizonyára minden MNÁMK-s diáknak és tanárnak eszébe jut a Jugend debattiert, melynek kereteinek belül diáktársaink évek óta hatalmas sikereket érnek el érveik felsorakoztatásával. Iskolánkban hagyománya van a vitának, és mint a közelmúltban sikerült megmutatni, mi bizony magyarul is ügyesen tudunk érvelni.
Február 6-7-én a 10.B osztály három tanulója, Kovács Hanna, Rideg Lili és Dáné Janka, Földi Bernadett Tanárnő kíséretével Pécsre utazott a Mathias Corvinus Collegium − röviden MCC – által szervezett vitaversenyre. A megmérettetésen három fős csapatok ütköztették egymással érveiket különböző tételmodatok mellett vagy ellen felszólalva. Azt hiszem, mindannyiunk nevében bátran kijelenthetem, hogy rettenetesen izgultunk, már csak azért is, mert a többi versenyző mind felsőbb osztályokból jött, így sokáig az sem volt biztos, hogy indulhatunk egyáltalán a versenyen. Korábban volt már tapasztalatunk hasonló vetélkedőn, és tudtuk, erős a mezőny. Végül azonban zöld utat kaptunk, mi pedig úgy döntöttünk, felvesszük a kesztyűt a többi csapat ellen, és nem bántuk meg! Végigmeneteltünk a versenyen.
Az első vitánkat elvesztettük. Sokszor estünk kétségbe, sokszor találtuk nagy falatnak a feladatot, és ha őszinte szeretnék lenni, néhányszor eszünkbe jutott, hogy egyszerűen befejezzük az egészet. Utólag viszont el kell mondanom, rendkívül hálás vagyok, hogy nem így tettünk. Bármilyen hullámvölgyeken mentünk közben keresztül, rengeteg tanultunk. Rengeteget tanultunk a vitáról, a logikáról, a retorikáról. Megtanultunk olyan kifejezéseket, mint „parázs vita” − folytattunk is belőle jónéhányat − illetve „analóg érvelés”. Többet használtuk a „reflektálni” és a „nem releváns” szavakat, mint egész életünkben bármikor. Megtanultuk, hogy az ellenfél nem ellenség, így barátságokat is kötöttünk, hiszen ahogy az többször is elhangzott; vita közben az érvek ütköznek egymással, nem az emberek. Sokat tanultunk egymásról is. Arról, milyen jó érzés egy csapat tagjának lenni, de közben számos tapasztalatot szereztünk saját magunkról is, az erőnkről és a határainkról, amelyek tágabbak, mint azt először gondoltuk. A versenyen végül négyből három vitát győztesként zártunk le, ezzel harmadik helyezést sikerült elérnünk. Ez a két nap nem csak eredményesen zárult, hanem tanulságos leckeként is szolgált. Elképesztően sokat köszönhetünk egymásnak, nem utolsó sorban pedig Földi Tanárnőnek, akitől a temérdek tanács és tudás mellett hatalmas mennyiségű megértést, támogatást, türelmet és együttérzést kaptunk.
Köszönjük ezt az élményt, és tudjuk, hogy ezzel még nem ért véget… Megyünk tovább előre!
Dáné Janka
