hude Magyarországi Német Általános Művelődési Központ - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930 - OM azonosító: 027939
hude Magyarországi Német Általános Művelődési Központ - Ungarndeutsches Bildungszentrum +36 (06) 79 - 520 930 - OM azonosító: 027939

„A seb begyógyul, de a heg megmarad, és mindig emlékeztetni fog a sebre.”

MNÁMK-UBZ > Gimnázium > „A seb begyógyul, de a heg megmarad, és mindig emlékeztetni fog a sebre.”

Megemlékezés a magyarországi németek elűzéséről az MNÁMK-ban

2012 decemberében a magyar Országgyűlés január 19-ét a magyarországi németek elűzésének és elhurcolásának emléknapjává nyilvánította. 1946. január 19-én indultak el ugyanis Budaörsről az első marhavagonok az elűzött magyarországi németekkel Németországba. Ezzel kezdetét vette a több mint 200 000 magyarországi német elűzetése. Alig volt olyan sváb család, amelyet ne érintettek volna ezek a tragikus események. A vagyonelkobzás, a jogfosztás, a kényszermunkára való deportálás és az elűzetés népcsoportunk történetének legkeményebb csapásai voltak.

Január 19-én megható műsorral emlékeztek meg az áldozatokról az MNÁMK-ban. A műsor egy elűzött család igaz történetén alapult, amely minden megpróbáltatás ellenére visszatért Magyarországra.

A Manz Alfréd némettanár által összeállított darab egy festményről szól, amely ennek a sváb családnak az összetartozását szimbolizálja. Az apát 1943-ban behívták a magyar hadseregbe, és egységét azonnal az orosz frontra vezényelték, ahol súlyos harcokban kellett részt vennie. Végül fogságba esett, és egy Kadjevka melletti szénbányában kellett dolgoznia.

Több mint öt év után, 1948 júliusában lefogyva, de reménykedve tért vissza a hadifogságból. Feleségét és 12 éves lányát időközben Németország keleti zónájába űzték el. Házában csak idegeneket talált. Hosszas levelezés után 1949-ben sikerült elérnie, hogy családja visszatérjen Németországból Magyarországra. A határon azonban bűnözőként letartóztatták és börtönbe vetették őket. Hetekbe telt, mire az apa számos, a magyar hatóságokhoz benyújtott kérvényével elérte, hogy szabadon engedjék őket. 1950-ben visszakapták állampolgárságukat, és kemény munkával újra otthont teremthettek maguknak. Még az elveszett festményt is sikerült visszaszerezniük a magyar telepesektől.

A család új házat épített a városban, de nem találta meg igazán azt, ami az apa számára az otthont jelentette. Sok jó barát, ismerős és rokon szétszóródott a világban.

Mindezt a darabban a nagymama, az egykor 12 éves lány meséli el unokájának a jelenben.

A 9.c osztály előadása során a kollégiumi zenekar a „Nach meiner Heimat, da zieht’s mich wieder” című ismert dalt játszotta több részletben. Közben egy népviseletbe öltözött pár sétált végig a színpadon az elűzetés szimbólumával, egy batyuval a hátán.

A színvonalas előadással ebben az évben is méltóképpen emlékeztek meg az MNÁMK-ban a német nemzetiség kálváriájáról.

További cikkek