Babits Mihály Jónás könyve című művének örökérvényű idézete a mottója annak a holokauszt vándorkiállításnak, mely Az Élet Menete Alapítvány jóvoltából látható az MNÁMK aulájában. A tárlatot az intézmény önkéntes diákjai vezetik majd, számukra tartott felkészítést Pécsi Tibor történész, Az Élet Menete Alapítvány szakmai vezetője. Pécsi Tibor készséggel válaszolt kérdéseimre is.
- Az Élet Menete Alapítvány neve önmagában is beszédes. Mit kell tudnunk a működéséről?
- Az Élet Menete Alapítvány nemzetközi szervezet. 1988-ban jött létre azzal a céllal, hogy ápolja a holokauszt áldozatainak emlékét. Talán sokan tudják, hogy a varsói gettófelkelés évfordulóján, minden évben Auschwitz és Birkenau között rendezik meg Az Élet Menete elnevezésű rendezvényt, egy gyalogtúrát, amelyen mintegy 55 ország népszerű személyiségei – közéleti szereplők, a kulturális élet kiemelkedő alakjai, híres sportolók – vesznek részt. Történik mindez azon az útvonalon, ahol zsidók ezreit meneteltették halálba. A cél egyértelmű: a széleskörű összefogás azt demonstrálja, hogy a nácik terve nem sikerült. Itt vagyunk. Élünk.
- Budapesten is tartanak hasonló emlékmenetet.
- A fenti alapítvány magyar szervezete 2003-ban alakult meg és 2004-től napjainkig mi is megtartjuk a magunk menetét. Minden évben autentikus útvonalat választunk. Idén, április 16-án a munkaszolgálatosok emlékének adózva Józsefvárosból, a Koltói Anna térről indulunk és Erzsébetvárosba menetelünk, a Bethlen téri Zsinagógáig.
- Vándorkiállítást készítettek a nyilvánvaló céllal: soha többé nem ismétlődhet meg az emberek faji alapú diszkriminációja. Melyek a kiállítás további üzenetei?
- Tárlatunk mottója: „… cinkos, aki néma.”, Babits Mihály Jónás könyve című írásából származik. Akkoriban voltak olyan kortársak, akik nem értettek egyet a nácikkal, mégsem választották az embermentés vagy az ellenállás útját. Ezek a nem zsidó származású emberek nem tették meg azt, amit megtehettek volna. Máig válaszra vár a kérdés: vajon miért nem?
- A kiállítás megadja a feleletet?
- Mi további kérdéseket teszünk fel, melyekre mindenki saját maga válaszol legbelül. Alapítványunk legfontosabb küldetése, attitűd kialakítása mindazokban az emberekben, akik kapcsolatba kerülnek velünk. 1964-ben – tehát sok évvel a holokauszt után – New Yorkban megöltek egy nőt. Mintegy harminc ember látta, hallotta, de senki sem avatkozott közbe. Ezzel is arra hívjuk fel kiállításunk résztvevőinek figyelmét, hogy ilyen helyzetekben ne maradjanak passzív szemlélődők! Legyenek együttérzők az áldozatokkal, ítéljék el az elkövetőket, azonosuljanak az embermentőkkel, az ellenállókkal!
- Meddig marad a vándorkiállítás az MNÁMK-ban?
- Április végéig bárki megtekintheti.
- Köszönöm szépen a beszélgetést!
Fiedler Antal
