Párbeszédes(t) - MNÁMK-UBZ

200 éve született Petőfi Sándor. Sokan, sokféleképpen emlékeztek a költőre, idézték fel munkásságát. Amit az MNÁMK aulájának közönsége láthatott 2023. április 13-án, szintén méltó volt ehhez a jeles alkalomhoz. Párbeszédes(t) címmel egyedi irodalmi összeállítást rendezett az intézmény két pedagógusa: Perity Diána és Földi Bernadett. Velük beszélgettem.

Perity Diána

Földi Bernadett

Miért tartjátok fontosnak, hogy a tanórák és az egyéb projektek mellett ilyen estekre is sor kerüljön?
Perity Diána: A gyerekek közül sokan zsigerből elutasítanak mindent, ami kötelező: van olyan tanítványom, aki életében egyetlen kötelező olvasmányt sem olvasott végig, és sokan vannak, akik állításuk szerint nem szeretik a verseket. Egy ilyen előadás – ha sikerül valahogy elcsalni a tanulókat a rendezvényre – ráébresztheti őket arra, hogy a vers – vagy általában az irodalom – igenis tud izgalmas, vagány dolog lenni. Ezekben a műsorokban ezeket a ráébredéseket szeretem a legjobban. Ha valaki visszakérdez a műsor után, hogy „Mi is volt a címe annak a versnek?, az annak a jele, hogy valami elkezdett motoszkálni a fejében, hatott rá a szöveg, elindult egy PÁRBESZÉD…
Földi Bernadett: A kultúra és a versek, az azok által közölt érzelmek folyamatosan körbevesznek minket, de a hétköznapokban nehéz ezeket lelassulva, elgondolkodva megélni. Az érdeklődők kreatív, kissé újragondolt formában találkozhattak irodalmi szövegekkel, zenei produkciókkal, léphettek velük és saját érzelmeikkel, gondolataikkal párbeszédbe. Hiszem, hogy az estének a legnagyobb értéke ebben rejlett.
A műsor címe is igényel némi magyarázatot, de arra is kíváncsi lennék, hogy milyen koncepció alapján állt össze a program?
F.B.: Mindketten fontosnak tartottuk, hogy Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját iskolánkban is méltó módon megünnepeljük. Abban is egyetértettünk, hogy ennek egy olyan formát kellene öltenie, mely megszólítja a tanulókat, felkelti érdeklődésüket. Néhány hónappal ezelőtt Dia megkeresett a Párbeszédes(t) fantasztikus ötletével, amely mellé az első perctől kezdve lelkesen álltam. A verseket, dalokat ő kapcsolata össze egymással, ezen a későbbiekben csak néhány ponton kellett változtatnunk.
P.D.: A koncepció ez volt: Petőfi születésének 200. évfordulóját ünnepelve mutassuk meg, hogy Petőfi versei ma is élnek. Azt gondoltam, ezt leginkább úgy tudjuk megvalósítani, ha a Petőfi-versek mellé mai szövegeket, dalokat illesztünk, párbeszédet alakítva ki a szövegek között. Erre a szándékra utal a műsor címe. Aztán jött az ötlet, hogy kapcsolódjunk a képzőművészethez is egy rajzpályázat segítségével. (Ezúton is köszönjük Andrasics Jánosné segítségét, aki rajztanárként felkarolta a kezdeményezést.)
Először Petőfi-műveket majd hozzájuk mai alkotásokat válogattatok és utána szereplőket, vagy fordítva?
P.D.: Először olyan műveket kerestem, amelyekről biztosan tudtam, hogy Petőfi ihlette őket, de a „párkapcsolatok” döntő többségét egyszerűen az azonos téma alakította. Ebben az esetben is – két kivétellel (Éjszaka van, Iszom a bort) –Petőfi-versekből indultam ki. Hetekig tartott a keresgélés és a válogatás, de azt hiszem, megérte a ráfordított idő.
F.B.: Adottak voltak a párok. Ezekhez kerestünk olyan szereplőket, akik hitelesen tudják megszólaltatni a produkciókat. Néhány kivételtől eltekintve rögtön éreztük, kihez illene a szöveg. Miután az ötleteink elfogytak, a „megmaradt” szövegekhez kerestünk diákokat, de úgy gondolom, ők is kellően magukénak tudták a verseket.
P.D. Mivel a kortárs szövegek között volt néhány komolyabb témájú, kollégákat is megszólítottunk. Nagyon jólesett, hogy nem utasítottak vissza, a német kollégák lelkesedése pedig már csak a hab volt a tortán. A munka persze nem ért véget a szereplőválogatással és a meghallgatással. A színpadképet Betti álmodta meg, a népszerűsítő plakátokat és az előadás alatt futó prezentációt Piricsi Richárd készítette. A gasztronómiai élvezetekről a technikum 10.D osztályos tanulói gondoskodtak szakmai tanáraik, Cziráki Marietta és Molnár Kristóf segítségével. A rajzkiállítást Őry Endre állította össze, de a háttérben még ennél is többen dolgoztak…
Hogyan éreztétek magatokat a műsor alatt?
F.B.: Fantasztikus volt Diával dolgozni. Ugyan rengeteg munka és izgalom előzte meg az estet, ennek ellenére, igazán csak arra az érzésre emlékszem, amikor a szereplők között állva mérhetetlen büszkeség töltött el, hogy ilyen tehetséges, felnőtteket megszégyenítő profizmussal rendelkező tanítványaink és sokszínű, megbízható kollégáink vannak. Hálás vagyok a projekt minden pillanatáért!
P.D.: A műsor előtt nagyon izgultam, de amint láttam, hogy szépen megtelnek a sorok, a szereplők pedig egészen felszabadultan várják az előadást, valamelyest megnyugodtam. Nem könnyű dolog egy órán keresztül fenntartani, irányítani a nézők figyelmét, de a csend vagy bizonyos esetekben a fojtott kuncogás számomra azt jelezte, hogy a párbeszéd sikeres volt. Nagyon büszke vagyok minden egyes szereplőre!
Köszönöm szépen a beszélgetést! Gratulálok a rendezéshez, szervezéshez!