Május 2-án, és 3-án kiránduláson voltunk a 10. c-sekkel Gugánné Tiszttartó Ágnes osztályfőnök vezetésével Budapesten és Szentendrén. Megrohamoztuk a metrót, eltérítettünk egy buszt, így kijutottunk fővárosunk nemzetközi repülőterére, ahol a MALÉV nyugdíjas járműveivel, szintén inaktív pilótái segítségével ismerkedhettünk a kiszolgált gépek történetével a műszaki megoldásaikkal és sok érdekes történettel. Utána buszra szálltunk, egy gyengébb, majd egy szigorúbb ellenőrzésen át bejutottunk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér idegenektől, utasoktól elzárt területére. Itt körbevezettek minket egy ismeretlen, de annál izgalmasabb világban, ahol megtudtuk, hogy készítik fel a repülőket a felszállásra, milyen módon jutnak el az utasok, a csomagjaik a gépig, a landolásnál milyen rendszabályokat alkalmaznak, kik dolgoznak a reptéren, és milyen feladataik vannak. Mindeközben hol busszal, hol gyalog közlekedtünk, láttuk a fejünk felett karnyújtásnyira berepülő gépeket, a kétszeres hangsebességet elérő beszálló fényeket, melyek annyi áramot fogyasztanak egy óra alatt mint egy kisváros energiaszükséglete egy nap, kb 50 méterről figyelhettük a felszállókat, amint elhagyják a kifutópályát, megcsodálhattuk a tűzoltóság speciális autóit is.
Az élménytől feltüzelve, és a Mamut bevásárló centrumában üzemanyagot vételezve bevettük a Budai Várat. A Mátyás templom (Budavári Nagyboldogasszony templom) mögött, a Halászbástyán gyönyörködtünk fővárosunk panorámájában, a Karmeliták kolostorában, a Sándor palotában és magában a várban is, ahol többszáz éves házak között andalogtunk.
Lesétálva a Batthyány-i térre, a HÉV-re szálltunk és kimentünk Szentendrére. A szállás felé menetelve még 3,9 km-en keresztül gyönyörű időben néztük a Duna korzó mellett békében csordogáló kék folyamunkat.
Miután lepakoltunk, a tábortűz mellett és a szobákban beszélgettünk, volt aki le is feküdt. 06?30? órakor ébresztő, majd reggeli, amit az osztályfőnök készített, utána indulás a Skanzenba. „Csak” 4,2 km séta volt, ami a tegnapi 9,87 után meg sem kottyant! 😀
Mindezt egy laza, folyamatosan emelkedő hegymenetben?
Hazánk tájegységeit egy-egy épülettel bemutató kiállítás impulzív volt, és gyors, mivel a gyaloglást kiváltottuk egy szolgálatba állított 100 éves motorvonattal. A kávé utána szintén az volt, mert lekéstük volna az induló járatot. Majd ismét HÉV, metro, villamos, és már a Super Fly épületében cibáltuk magunkra a zoknit, hogy kezdetét vegye egy mindent elsöprő játék a trambulinok között. Miután az időnk lejárt, kicsit elfáradva de megtörve nem, metróval a Westend-be indultunk, itt gyűjtöttünk erőt a tovább utazáshoz. Három átszállást követően a Keleti Pályaudvarról induló vonatra másztunk fel, ahol belénk botlott egy szintén MNÁMK-ás csoport. Velük együtt utaztunk Bajára, élményektől, és kicsit a fáradtságtól eltelve.
Konklúzió: NAGYON JÓ volt!
Köszönjük az iskolának, a szüleinknek, és nem utolsó sorban az egész megálmodójának, kivitelezőjének, az osztályfőnöknek!
Ui: Mint kívülálló, azaz nem az osztályba tartozó diák, elmondhatom, fejlődő, igazán jó csapat alakul ebből az osztályból.
Aranyosak, kedvesek, mosolygósak, fegyelmezettek voltak.
Én még nekik is megköszönöm az utazást!
Ambrus Attila
