A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központ Gimnáziumának 10.a és 10.b osztályai osztályfőnökeikkel 2019. 11. 7-8-án egy határon túli kiránduláson vettek részt Szlovéniában, pontosabban Lendván és környékén.
Amikor megkaptuk az örömhírt, hogy megnyertük a pályázatot, lelkesen tervezgettük a pontos úticélokat az utazáshoz. Néhány napon belül össze is sikerült állítani a konkrét programot és a pontos időpontokat.
Egy csütörtöki reggelen osztáyfőnökeink kíséretében vidáman elindultunk 44-en az akkor még ismeretlen országba. A hosszú, bár kacagással teli buszúton izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk Lendvára első célunkhoz, a Vinarium kilátóhoz. 13.00 óra környékén meg is érkeztünk, majd elkezdődött az idegen ország tanulmányozása. A Szlovénia határán levő kilátótorony 53,5 m magas és 360 fokban csodálatos látványt nyújt a négy környező országra. A torony kilátójáról Szlovénia, Magyarország, Horvátország és Ausztria síkságát és hegyvidékét szemlélhettük meg. Sokan 240 fokon lépcsőztek fel, hogy megtekinthessék ezt a lenyűgöző kilátást, a kényelmesebbek viszont egy üveglifttel mehettek fel, amiből egyre szétterülő látvány tárult eléjük. Az időjárás kedvezett nekünk, gyönyörű napsütéses időnk volt, de a torony tetején megcsapott minket az őszi szél, ott már igazán szükségünk volt a kabátjainkra. Fantasztikus képeket tudtunk készíteni, amiket mindig nagy örömmel nézünk vissza.
A gyönyörű kilátás után buszra szálltunk, majd egy kis séta és lépcsőzés után megérkeztünk a Lendvai várhoz, ahol a muravidéki magyarság kulturális örökségébe pillanthattunk be. Először egy ismeretterjesztő filmet néztünk meg, amely visszarepített minket Lendva múltjába és megmutatta a város nevezetességeit, kulináris specialitásait és rendezvényeit. A vár belülről tele volt különböző témájú kiállításokkal, minden teremben és szinten más-más témájú látványosságokkal találtuk szembe magunkat, beleértve a fotókat, bronzszobrokat, híres művészek alkotásait. A vár folyosóján kisebb lapidáriumot rendeztek be, ahol megnézhettük az egykori várfal maradványai és barokk szobrokat is. Zala György szobrászművész műveivel találkozhattunk, akinek legismertebb szoborcsoportja, mint kiderült számunkra, a Hősök Terén áll. Gálics István emlékszobájában közel 400 lepkét és számos rovart nézhettünk meg közelebbről.
Ezután elfoglaltuk szállásunkat és volt egy óránk kicsit pihenni és ismerkedni a szobánkkal, azután két házzal arrébb megvacsoráztunk. Az este folyamán volt másfél óra szabadidőnk a városban, ahol körbenézhettünk a szépen kivilágított városban. Volt lehetőségünk meglátogatni cukrászdákat és éttermeket. Nagyon nyugodt, de mégis pezsgő élettel teli aranyos településen jártunk.
Érdekes volt azt megtapasztalni, hogy külföldön vagyunk, mégis mindenki beszél magyarul és minden ki volt írva az anyanyelvünkön.
Este közösen kártyáztunk és társasjátékoztunk a kísérő tanárainkkal, rengeteget nevettünk és iskolai teher nélkül szabadon beszélgettünk egymással.
A második napon korán keltünk, összepakoltunk, reggeliztünk majd elhagytuk a szállást, ugyanis sietnünk kellett az aznapi első programunk színhelyére. Meglátogattuk a Kétnyelvű Középiskolát Lendván, ahol betekintést nyertünk az ottani diákok életébe. Emellett egy előadóteremben egy ottani tanárnő előadást tartott az iskola tanítási elveiről és az osztályok felépítéséről. Az előadásban sok érdekességet tudhattunk meg a szlovéniai oktatási rendszerről is, mint például, hogy az általános iskola kilenc osztályból épül fel. A mi iskolánkhoz képest nagyon kevés tanuló van, de az intézmény rendkívül modern, jól felszerelt és barátságos. Lehetőségünk volt meglátogatni néhány tanórát és tantermet is. Mindenkinek felkeltette érdeklődését az iskola tanműhelye, ahol a legújabb munkagépeket láthattunk és ismerhettünk meg.
Az iskolalátogatás után elmentünk Szent István király szobrához Lendván. A szobor alapzatánál tiszteletünk jeléül elhelyeztünk egy szép koszorút és egy csoportképet is készítettünk a koszorúzásról államalapító királyunknál.
Ezek után a dobronaki orchideafarmhoz mentünk, ahol gyönyörű növényeket láthattunk és vásárolhattunk. Ez egy rövidebb, de annál szebb megálló volt. Egy kétrészből álló oázison sétálhattunk körbe, ahol különféle trópusi növények vettek minket körül. Néhányan vásároltunk orchideákat, amelyeket nagy óvatossággal utaztattunk végig a buszon és amelyeknek otthon is nagyon örültek.
A nézelődés után hazafelé vettük az irányt és megkezdtük utolsó utunkat, immár hazafelé kisebb megállókkal. Kora este értünk vissza Bajára, ahonnan mindenki folytatta útját hazafelé.
Osztályfőnökeinknek – Juhász Imre, Révainé Schőn Teréz, Matthias Muth – köszönjük, hogy az idei tanévben is segítettek a kirándulás megszervezésében és kivitelezésében, amely mind az osztályközösség, mind a két osztály további együttműködésétét segítette elő. A tavalyi horvátországi út után ismét egy felettébb érdekes és jó hangulatú, határon átnyúló úton vehettünk részt együtt az elnyert pályázat keretén belül.
Az összefoglalót Verebélyi Liza, Csáki Balázs és Kákonyi Bence készítették a két osztály nevében
