A férfi
Mint mond a társadalom? Hogy egy férfinak férfinak kell lenni,
De arról egy szót sem ejt, hogy mi az, amit ilyenkor kéne tenni.
Mikor elborítja a bú, a bánat, és súly nehezedik a vállára,
Mikor berögződött démonjai visszatérnek az álmába.
Ha nőnek fáj, megértjük, együtt érzünk, mert együtt fájnak a dolgok.
Viszont, ha a hím nem gyenge, akkor gyorsan igyekszünk odatenni a pontot.
Mert azt mondják, légy FÉRFI, csak így leszel tagja az egésznek,
Nem izgat a gondolatod, és az sem, ha a fájdalomtól már nem érzed.
Nem érdekel miért nem nyílsz senki felé, vagy miért bűzlesz a szesztől,
Mert a fejedben nem szólhat semmi másról, csak kimondottan a szexről.
Összetört férfiak sorba állhatnának, hogy megmutassák kik is ők valóban.
De tudják, hogy a „gyengék” a társadalommal nem utazhatnak ugyanabban a hajóban.
Ha egy férfi, romantikus vagy szerelmes, már egyből meg van bélyegezve,
Fél teljesen szeretni a párját anélkül, hogy mások előtt ne szégyenkezne.
Az évek során kialakult rólunk egyfajta negatív masculine jelkép.
És elvárt, hogy egy férfi soha semmilyen körülményben nem lehet gyengéd.
Drága társadalom, kérlek vedd már észre, hogy nekünk is vannak érzéseink,
Mint ahogy rossz napjaink, és egyfajta „menstruációs vérzéseink”
Van, hogy elegünk van, és már szinte minden és mindenki zavar,
De a felénk irányuló állandó ellenszenved ebbe még jobban bekavar.
