„Vitázz velünk!„
Péter Szandra
némettanár
Fotók: Bartha Regina
Soll jeder UBZ-Schüler bzw. jede UBZ-Schülerin einmal bei der Jd-AG mitmachen? Avagy, az MNÁMK-s diákoknak megéri-e esélyt adniuk a Jd-nek?
Mindenki tisztában van vele, hogy egy MNÁMK-s diáknak sok dolga van. Iskolai teendők, házi feladat írása, tanulás, délutáni tesi vagy különórák és természetesen a szórakozás, pihenés a barátokkal. Azt is mindenki tudja, hogy egy MNÁMK-s diák nem tudja kikerülni a Jd-témát. Mindegy, mennyire próbál elfutni előle, vagy mennyire nincs kedve hozzá, a tanórákon, a folyosón, sőt, még a hangosbemondóból is Jd-ra toboroznak minket. Mondhatni, már a csapból is ez folyik. Nagyon kevés diák dönt úgy, hogy kipróbálja magát a szakkörben, ami azért van, mert nem tudják, hogy mennyi mindent nyerhetnek vele.
Én három évig voltam tagja az iskolai szakkörnek, és természetesen voltak olyan pillanatok, amikor megkérdőjeleztem, hogy mit keresek én itt. Amikor nem tetszett egy téma, nem volt kedvem délután ezzel foglalkozni, vagy amikor úgy éreztem, hogy nekem itt semmi keresnivalóm nincs. Ilyenkor mindig feltettem a kérdést, hogy mégis megéri ez az egész. Az a heti 1-1,5 óra mire jó nekem? Van ennek egyáltalán értelme? Néha késve, néha kedvetlenül, online időszakban vezetés közben jelentkeztem be az órákra, de hála az égnek, a szakkörből sosem léptem ki.
10.-es koromban az iskolai elődöntőn továbbjutottunk Kállai Zsófival, de a koronavírus és a korlátozások miatt csak Zsófi mehetett tovább, mivel ő jobb pontszámot ért el. 11.-ben újra megpróbáltam, akkor az online iskolai elődöntőben sajnos nem jutottam tovább. Én soha nem szerettem online versenyezni, és abban a két évben ez így történt. Bántott kicsit, hogy nem jutottam tovább, mert 12.-ben nem akartam folytatni, és nem értem el országos eredményt, amit kitűztem magamnak célul.
Azonban a dolgok máshogy alakultak. 2022 februárjában, az érettségi hetének közepén Péter Szandra tanárnő megkeresett engem, hogy kellene még egy diák az iskolai elődöntőre. Mivel éppen érettségiztem, nem nagyon szerettem volna részt venni, de mégis igent mondtam. És milyen jól tettem! Csoboka barátnőmmel úgy belelendültünk, hogy az országos legjobb nyolcig meg sem álltunk.
Részt vehettünk egy budapesti tréningen, hotelban szálltunk meg, svédasztalos reggelit kaptunk, este a városban vacsoráztunk majd sétálgattunk. Több diákot is megismerhettünk különböző iskolákból és természetesen fejlesztettük Jdi tudásunkat, új tapasztalatokat szereztünk. Eljutottunk öt napra Drezdába, ahol még több új dolgot tanulhattunk meg az órák alatt. Ez idő alatt barátokat szereztünk, várost néztünk, az Elbán hajókáztunk. Majd május végén szintén három napot Budapesten töltöttünk, ahol az országos versenyen vehettünk részt azokkal, akikkel Drezdában voltunk.
Őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy egy szakkör ennyi örömet okozhat. Az utóbbi egy hónapban olyan vagyok, mint egy mérgezett egér, programról programra szaladok, úton vagyok Kiskőrös-Budapest-Drezda között. Csobival azt beszéltük, hogy olyan, mintha egy másik dimenzióban lennénk. Amíg mi Prágában a Vencel térnél a jeges kávénkat kortyolgattuk, ahogy a drezdai átszállásra vártunk, a barátaim küldték éppen, hogy mit csinálnak az iskolában. A hotelunk tetőteraszán egy finom limonádéval keresgélni és kutatni az adott versenytémáról ugyancsak elég kellemes, főleg a gyönyörű éjszakai budapesti panorámával. A drezdai utazásunknak hála olyan barátságokat kötöttünk, hogy az országos verseny már családias hangulatban zajlott. A többiekkel késő estig kint maradtunk a Bálna teraszán vacsorázni, beszélgetni, nevetgélni.
Ha nehézkesen is indul, vagy nem olyan eredményeket érsz el, amilyet elképzeltél, néha nincs kedved, nem látod értelmét, de van egy ici-pici kíváncsiság benned, azt javaslom, mindenképp adj egy esélyt a Jdi-nek. Olyan lehetőségeket és kalandokat kínál, amelyekre sohasem gondolnál. Ha elakadsz, ott lesz melletted Frau Péter, Frau Major és Frau Zsednai, akik mindig, akár még este 9-kor is segítettek a témák kidolgozásában, ötletgyűjtésben, statisztikák keresésében. Ezúton is hatalmas hála és köszönet nekik, hogy mindig mellettünk álltak.
Így 19 évesen, érettségizőként talán a legbüszkébb a Jd-s eredményemre vagyok, hogy benne vagyok az országos legjobb nyolcban. Nemcsak egy szép eredményre vagyok büszke, hanem mindenre, amit ezzel együtt szereztem. Más a világhoz való hozzáállásom, máshogy látok dolgokat, nyitottabb vagyok, olyan bonyolult témákhoz tudok hozzászólni, mint például bevezessék-e az eurót Magyarországon. Csomó hasznos dolog, amiből a jövőben még biztos profitálni fogok. Szóval, ha egy dolgot javasolhatok minden MNÁMK-s tanulónak, az az lenne, hogy „Macht mit!”. Nem fogod megbánni.
Verebélyi Liza
(12.B)
Ha diplomata, jogász, ügyvéd, orvos vagy tanár szeretnél lenni, a JD semmi esetre sem felesleges! Olyan – az egész társadalmat foglalkoztató – témákat érintetek, amikkel általános tájékozottságra tehettek szert. A másik dolog, amiért mindenképpen ajánlom, hogy szerintem már ti is milliószor éreztétek, hogy soha többet német, ami az iskolai száraz tanulást illeti, nem is csoda. Viszont a vitázás, az egy élő dolog!
Főleg, ha például más nemzetségű diákokat kell meggyőznöd, arról, hogy bevezessék-e az „Életvitel” nevű tantárgyat, mint ahogy mi megélhettük Drezdában. Ilyen helyzetekben a nyelv már nem cél, hanem eszköz. Eszköz új, nemzetközi barátságok kötésére. Eszköz, ami hozzásegít új dolgok tanulásához. Eszköz, amivel még egy idegen országban is el tudsz igazodni. Eszköz, ami által más szögből látod nem csak magadat, az országot, de az egész világot is! Teljesebb képet kapsz a JD témák és a program keretében megismert emberek által a világról.
Lizával nekünk már életérzéssé is vált. De ez nem az első AG-től kezdve volt így! Én már vagy kétszer ki akartam lépni a szakkörből, amire igazán egy világjárvány mondta rá az áment. Mire újra járhattunk volna szakkörre, végzősként az érettségik mellett a hátam közepére sem kívántam. Így nem is mentem el a délutáni foglalkozásokra, hanem egyszer csak, mikor az iskolai fordulót hirdették, hirtelen kapott ötletként, jelentkeztem. Még hátra van öt szóbelim, így nem szeretnék semmi sem elkiabálni, de BELEFÉRT! Jó, ha tényleg orvosira készülsz, ne 12.-ben jelentkezz! De máskülönben mindenképp WIN-WIN!
Also hallgass arra a „Mach mit!”- re! Ha nincs is időd eljárni minden szakkörre, 9.-ben Literaturon is előkerül a téma, úgyhogy a versenyt tényleg semmiképpen se hagyd ki!
Gida Csoboka
(12.A)
